egy ember gonosz
már tudom
és önző szívtelen
feledve minden
áldozatot mit érte adtak
csak bántani égetni
mindegy ha ő is vész
    ölni kész

egy ember gonosz
rég tudom
lehet hogy más is
már nem bízom
szavam sincs könnyem
belül éget jéghideg
szilánk és dér
    mindig a tél

egy ember gonosz
én mindig féltem
vele és ellene
menekülnék ha lehetne
ámde szorítanak
lefognak nyomasztanak
szűkek a korlátok
    s már nincsenek barátok

egy ember gonosz
semmi sincs rendjén
kevés védekezni
nem tudok menekülni
utamba áll mindig
újra gyötör ezért él
s én közben játszom
az erőst a nagyot
a nyugodt támaszt

    hisz gyermekek égszínkék világa
    tiszta derűs álmot kér