Csatlakozott: A leges-legelején :) Hozzászólások: 486 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: Szerd Dec 10, 2003 1:59 pm Hozzászólás témája: Kedvenc vers...
Ide várjuk kedvenc versed, vagy verseid. Ezek csak idézetek lehetnek, s kizárólagcsak ismert, s elismert íróktól, költőktől származhatnak. Nem lehet tehát sem saját versed, sem pedig valamilyen amatőr verse. Arra ott az egész oldal.
Kérem minden beidézett vers, illetve versrészlethez odaírni, hogy az idézet kitől származik. Kérem továbbá a mű címének pontos megjelölését is, valamint zárójelben odaírni, ha részletről van szó...
Megkérek mindenkit, hogy nézze át, valaki más beküldte-e már azt a verset, amit éppen küldeni szeretne. Lehet -sőt biztosan- többen is szeretjük ugyan azt a verset. De ha már beküldte valaki, válasszunk egy másikat, úgyis van mindenkinek több kedves vers a tarisznyájában.
Az esetleges dupla beküldések utólagos törlése nem megoldás, mert borul az egész sorszámozás, ami később megnehezíti a vers megtalálását.
Ne írjatok be egyszerre 5-6 kedvenc verset egy embertől egy napon 1 (EGY) vers is elég... úgyis jöttök minden nap... _________________ Si tacuisses, philosophus mansisses.
Legutóbb JeepCKing szerkesztette (Szomb Dec 24, 2005 7:55 pm), összesen 1 alkalommal
Nekem Fodor Ákos a kedvenc költőm, az ő verseit biggyeszteném ide:
Civilizáció:
forgóajtó áll a sivatagban.
Aki kikerüli:
nincs.
Szükségeltetik az idegen szavak szótára:
a mikroszkópikus megalománia és
a kozmikus pitiánerség,
a pathetikus paranoia és
a minuciózus kontraszelekció,
a cizellált giganticizmus és
az imbécillis intelektusok,
a moralizáló prostituáltak és
a héroszok jeremiádjai,
a nonszenszek hekatombái és
a SZELLEM és a SZERELEM.
Kis-reneszánsz:
szerelemtől álmatlan forogtam hajnalig- akkor
megszámoltam, hogy orrában két luk van.
Mosolyogtam és elaludtam.
és végül, noha hemzsegnek a kedvencek:
Mantra:
míg élnél vedd úgy:
a rossz nem egyéb, mint csend
előtti vihar.
Elküldve: Csüt Dec 11, 2003 2:20 am Hozzászólás témája: Szabó Lőrinc|Jang Dsu üzenete
Szabó Lőrinc: Jang Dsu üzenete
Szomorú minden, szomorú,
szomorú, iszonyú háború,
háború, kár elkezdeni,
nem lehet itt csak veszteni,
te maradsz mindig vesztese,
de ha már itt vagy, vágj bele.
Ha itt vagy, bátran vágj bele,
te vagy a világ közepe,
rabolj, ha bírsz, elbuksz, ha kérsz,
a bárány farkas lesz, ha félsz,
a fenevadak mérlegén
erőd az egyetlen erény.
Jang Dsu mondja ezt, emberek,
Jang Dsu, ki rég por s hamu lett,
de szavában, mely bennem él,
az emberevő föld beszél
s azt mondja: nincs vég semmi más,
csak a halál s a pusztulás.
Az emberevő föld megesz!
Jang Dsu üzeni: élj, siess!
Te vagy a világ közepe,
bestia, bátran vágj bele:
amennyit árthatsz, annyit érsz,
amennyit örülsz, annyit élsz!
Amennyit örülsz - iszonyú!
Kár minden, Jang Dsu por s hamu,
kár szólni, hallgat Jang Dsu rég -
De én hallom üzenetét
s mert szívem csupa rémület,
elmondtam nektek, emberek.
Legutóbb Vox_humana szerkesztette (Hétfő Dec 29, 2003 6:18 pm), összesen 2 alkalommal
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.
Legutóbb Vox_humana szerkesztette (Kedd Júl 15, 2008 12:33 am), összesen 1 alkalommal
Elküldve: Hétfő Dec 29, 2003 6:12 pm Hozzászólás témája: B. Radó Lili|Tudd meg...
B.Radó Lili: Tudd meg
Tudd meg, én Neked fájni akarok,
emlék akarok lenni, mely sajog,
mert nem lehettem eleven valóság.
Tudd meg, nem láthatsz égő piros rózsát,
hogy ne én jussak róla az eszedbe,
akit engedtél elmenni csókolatlan.
Mert minden fájni fog, amit nem adtam,
és minden szó, mely kimondatlan maradt.
Nem láthatsz tengert s arany sugarat,
mely nem a szemem lesz s a mosolygásom
s hiába húnyod be szemed, hogy ne lásson,
mert a szívedbe égettem be magam.
Minden hajnal, minden nap alkonyatja,
a rét, ahogy a harmatcseppet fogadja,
a könny, a vágy, a csók, a dal, az álom,
minden asszonykéz, minden férfivállon,
s az asszonyod, ha karodba veszed:
mert sohse voltam eleven valóság,
mindenütt, mindig, minden én leszek.
Legutóbb Vox_humana szerkesztette (Kedd Júl 15, 2008 12:35 am), összesen 1 alkalommal
Csatlakozott: Oct 28, 2003 Hozzászólások: 94 Tartózkodási hely: Szombathely
Elküldve: Kedd Dec 30, 2003 10:34 am Hozzászólás témája: William Shakespeare|Az vagy nekem
"Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
S tavaszi zápor fuszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd hogy a világ lássa kincsemet;
Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus szegényen, királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom."
Shakespeare
Elküldve: Szerd Jan 21, 2004 1:53 pm Hozzászólás témája: Robert Burns|Levélhulláskor
Robert Burns: Levélhulláskor
Borong a hegyormon a lomha homály,
az ér kanyarogna, de köd lepi már,
hogy sápad az év, s kondul a vidék,
ha tél veszi át a víg ősz örökét.
Barnák a mezők, meredeznek a fák,
eldobta a nyár a vidám cicomát;
bolyongva hadd hordom a bút egyedül:
hogy üldöz a sors, az időm de repül!
Míly hosszú az élet s hogy kárba veszett,
míly röpke csupán, ami még a tied,
mily képeket ölthet az ősi idő,
mily szálakat tép el a sors, a jövő.
Mily ostoba vagy, mig a csúcs hívogat,
fenntről csupa árny, csupa kín az utad!
Silány ez a sors! -de a sír nem a vég,
kell még mibe bízzon az emberiség.
Csatlakozott: Oct 28, 2003 Hozzászólások: 94 Tartózkodási hely: Szombathely
Elküldve: Szerd Jan 21, 2004 4:55 pm Hozzászólás témája: Tóth Árpád|Esti sugárkoszorú
Tóth Árpád
Esti sugárkoszorú
Előttünk már hamvassá vált az út,
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.
Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szivembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le,
S lombjából felém az ő lelke reszket?
Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek-
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatért
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!
Elküldve: Kedd Feb 24, 2004 12:45 am Hozzászólás témája: József Attila|Levegőt
József Attila: Levegőt
Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.
Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.
Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.
Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.
És az országban a törékeny falvak
- anyám ott született -
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.
Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.
Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.
Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!
Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!
1935. november 21.
Legutóbb Vox_humana szerkesztette (Kedd Máj 31, 2005 5:03 pm), összesen 1 alkalommal
Te bennem szörnyeteget látsz, én benned
nem akarok látni inkvizítort;
szüntesd meg ezt az öngyilkos küzdelmet,
mely téged már könnyekig sodort.
Nem titkolom, hogy gyengébb vagyok annál,
kit vak bizalmad remélt támaszul,
és nem szeretném, ha vaknak maradnál,
s nem látnád: szegény fejem rád szorul.
Hát láss olyannak, amilyen valóban
vagyok. Nem én hazudtam, ha szemed
csak a részt látta bennem, és a jóban,
mely részem, ismerni vélt engemet.
Álmoddal mértél; én az álmodónak
mit mondhatok? Ne légy a börtönöm!
Csalódtál, de ne tarts engem csalónak,
amiért álmaidhoz nincs közöm.
Én nem dicsérem frivolan a szennyet,
mely negyven évenát hozzám tapadt,
a szenvedést se dicsérem, de szenvedj,
ha társamul kötelezted magad.
Nem biztatlak, hogy próbáld letagadni
vétkeim, nem mondom, hogy ne perelj,
de csak egészen tudom magam adni,
fogadj mindenestől, egészen el.
Ne mérj az álmaidhoz: kevesebbnek
mutatják azt, ami több, mert egész;
ítélő szavaid téged sebeznek,
ha eszményednél törpöbbnek ítélsz.
láss kegyetlenül, de lásd meg merészen
a világot is, amely alakít,
és magadénak fogadj el egészen,
azzal együtt, mi tőled elszakít. . .
Én a világnak élek, ne szakíts ki
belőle, jöjj, járj együtt velem,
gyötrődjünk együtt, így fog meggyógyítni
mindkettőnket az orvos gyötrelem.
Amíg javíthat per és szidalom,
perelj és szidj, nem vész kárba a bánat, -
de megmásíthatatlan múltamon
őrködjék hallgatás és bűnbocsánat.
Csatlakozott: A leges-legelején :) Hozzászólások: 486 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: Hétfő Márc 01, 2004 9:47 am Hozzászólás témája: St. Martin|Időkirály
IDŐKIRÁLY
Kihasznált az idő
Vasfogával harapott
Lánccal fonom körbe torkát.
Még éhes, vagy jóllakott?
Már csak az érzés mar,
De kiált a győzött:
Eddig csak én nyertem,
Te vagy a legyőzött!
/St. Martin/ _________________ Si tacuisses, philosophus mansisses.
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
Gy.I.K.
Keresés
Taglista
Csoportok
Regisztráció
Profil
Üzeneteid olvasásához jelentkezz be
Belépés
egy embertől egy napon 
