:: [AMF] Amator Muveszek Foruma ::

Gordon

Mi a művészetek (és ezen belül az irodalom) célja?
Hogy elgondolkoztasson? A mindennapi ember elé tükröt állítson, hogy az meg tudja ítélni mindennapi cselekedeteinek helyességét vagy helytelenségét? Vagy csak az lenne a célja, hogy kikapcsoljon minket a hétköznapok folyamatos döntéshozatali kényszeréből?
Csupa költői kérdés, amelyek nem kizárólagosak ( csak nem tudtam így, kora reggel velősebben fogalmazni

)

De bármi is legyenek a célja, egyáltalán képes-e arra a mai művészeti élet, hogy a kitűzött céljait megvalósítsa?

Van-e egyáltalán a mai Magyarországon klasszikus értelemben vett művészeti élet?

Várom véleményeiteket, hozzászólásaitokat!

Gordon H. Glee

ferko · Elküldve: Kedd Jan 20, 2004 7:48 am Hozzászólás témája:

Hello!

Kicsit önmagamból indulok ki, és a hozzászólás végén fölsorolok saját célokat, hátha vannak közte olyanok amelyek akár általános célok is lehetnek. Előtte egy pár általános gondolat.

Szerintem művészeti ágtól (illetve valójában a művészeti ágak képviselőitől) is függ. Sajnos a képzőművészet sokkal jobban eltávolodott a közérthetőségtől, és az alkotások megértéséhez szükségesek az előtanulmányok, és egy bizonyos "szellemi szint", hogy megértsék. Legalábbis a művészek egy része ezt veszi alapul. Ezen alkotóknak nem célja a szórakoztatás vagy a gyönyörködtetés, hanem inkább egyfajta "öncélú önkifejezés", amit csak egy igen szűk benfentes kör tagjai értenek és értékelnek. A sznobok pedig megfizeteik a műveket. Sajnálom, hogy ennyire távolodik a képzőművészet az emberektől. A véleményem az, hogy ez céltévesztés miatt van. A művészetnek igenis ki kell szolgálni a közízlést. Bízom benne, hogy van olyan alkotás, ami nem úgynevezett giccs, mégis érték. Némelyik művész azt gondolja, hogy ami a köznapi ember számára is érthető, az csak giccs lehet. (Egyébként a giccsel nekem semmi bajom, egyfajta ősi szépérzéket mozdít meg az emberben)
Az irodalom képviselőivel kevésbé állok kapcsolatban, ezért nem merek komoly véleményt nyílvánatani. Azt azonban látom, hogy a legextrémebb (pl. dadaista) írás is feldolgozható az átlag emberi agy számára. Paradox módon még akkor is, ha nem érthető. Az irodalomban kevésbé jelentkezik a "sznobizmus". Illetve jelentkezik, de nem olyan mértékben, mint a képzőművészetben.

Nos "céljaim" felsorolása:
- szellemi gyönyörködtetés:
ez kb. azt jelenti, hogy aki megnézi a képet, az érti, felfogja -ezért többnyire figurálisak a képek- mindemellett van benne egy a szemlélő látásmódjától eltérő felfogás, ami szándékom szerint szintén érthető. e kettő közötti feszültség késztet továbbgondolásra.
- fizikai gyönyörködtetés:
Kellemes legyen a szemnek vagy egyéb érzékeknek. Jó legyen nézni, tapintani, stb.
- önkifejezés:
mindenki másképpen látja a világot, és biztos vagyok benne, hogy valamiféleképpen ezt kifejezésre is tudja juttatni, csak nem mindenki talál rá a megfelelő kifejezőeszközre.
- kikapcsolódás:
szeretek rajzolgatni (stb.) és örömöt okoz, amikor megpróbálom átfolyatni magamon a világot. Ez azt jelenti, hogy a szememen, fülemen, orromon, bőrömön át behatolnak az érzetek, eljutnak az agyamig, átfolyank az iddegvégződésektől az agyig, a testen, eltérítik őket a szellem és lélek kanyarulatai, majk kifolynak a kézen keresztül újra a külvilágba. Ez pedig sokszor nagyon erős örömérzetet okoz.

Remélem a hossza még tűréshatáron belül maradt...

ferko

ferko · Elküldve: Kedd Jan 20, 2004 7:59 am Hozzászólás témája:

és még az irodalomhoz kapcsolódva egy idézet Márai Sándortól, amely szerintem minden emberi tevékenységre érvényes:

Márai Sándor: Két kézzel

De te csak írjál két kézzel, pazarolva. Ne hallgass reájuk,
ízlésükre, tanácsaikra, divatjaikra, parancsszavaikra.
Bízd reájuk, hogy vitatkozzanak, meghatározzanak
- te csak írjál, két kézzel, s adj oda mindent, ne törödj
semmi mással.
Ne sajnáld a mondattól azt a fél órát vagy fél napot,
ami kell hozzá, hogy egész, igaz, helyénvaló, gazdag s
ugyanakkor könyörtelen, mértéktartó és valóságos legyen.
Ne sajnáld könyvedtöl azt a tíz vagy húsz évet, ami kell
hozzá, hogy az inkubációs idö leteljen, s egy napon
csakugyan írjad, mert nem tudsz többé kitérni elöle.
Ne sajnáld életed - mit ér, ha nem az írásnak adsz oda
mindent, egészséget és boldogságot, mit számít egy
vagy száz év múlva, hogy boldog vagy beteg voltál,
ha nem végezted el dolgodat, nem teljesítetted kötelességedet?
Mindent adj oda, hallod, - s két kézzel adjad, pazarolva,
fenntartás nélkül. Mi lesz akkor, ha mindent odaadtál?
Semmi. Csak így lesz jól, mert ez volt a dolgod.

Gordon · Elküldve: Pént Jan 30, 2004 10:09 pm Hozzászólás témája: Új

Köszönöm a szép idézetet, igazán elgondolkodtató.

Az utóbbi napokban azon gondolkodtam, amikor egy, a krimi "műfajáról" szóló összefoglaló írást olvastam:
Vajon a művészetnek kell-e magában hordoznia mindig mondanivalót? Célja-e a művészetnek az, hogy amit megjelenít, amit "közvetíteni akar", annak legyen értelme? Hiszen a krimi, amelynek irodalmi besorolhatóságáról már régóta folyik a vita, általában nem hordoz semmilyen mondanivalót; legfeljebb a Jó és a Rossz klisészerű összecsapásának, és rendszerint a Jó győzelmének lehetünk tanúi, de ez a "mondanivaló" nem bír semmilyen társadalmi, lélektani üzenettel, csupán hatásvadász és leegyszerűsítő. De mégis...ha egy krimi nem bír mondanivalóval, "mély üzenettel", nincsenek a szó ortodox értelmében vett esztétikai értékei, mert szerkesztésmódja kiábrándító, a szereplők jellemrajza elnagyolt...de szórakoztat.
Szórakoztat a "bűn esztétikája", a rejtvény és annak megoldása...szórakoztat az a fiktív világ, az a vagy a sötét mellékutcákban vagy például az Orient Express-en játszódó történet, mert kiszakít a mindennapokból, kiragad a taposómalomból...
De nincsenek "értékei".
Felteszem tehát: ami szórakoztat ugyan, de nem bír "értékekkel" az még művészet?

ferko · Elküldve: Hétfő Feb 02, 2004 7:12 am Hozzászólás témája:

Azt hiszem definíció kérdése, högy mi művészet. Nem tudom mit ír az értelmező szótár, de ami abba belefér, az művészet lehet. Ha nem fér bele, mégis művészinek érzünk valamit, akkor magát a "művészet" szót kell átdefiniálni. Ez csupán társadalmi megállapodás kérdése. Valószínűleg sokminden van, amit mondjuk 200 éve nem tartottak volna művészetnek, ma meg igen. Pl. Monet képei vagy Stravinsky zenéje. Érdekes kérdés mindenesetre...

Gordon · Elküldve: Szerd Feb 04, 2004 12:18 pm Hozzászólás témája: A kérdés

Véleményem szerint nem az a fő kérdés, hogy mit nevezünk művészetnek, mert azt csak okostóni, sznob tudósok és ál-művészetpártolók mondják meg napjainkban, hogy mit lehet annak nevezni, ők definiálnak, ők diktálnak. A felülről irányított művészet nem igazi művészet.
De nehéz dolgunk is lenne definiálni a művészetet, hiszen annak az egyik alap kritériuma az élmény, az a kategória, amelyet katarzis néven ismerünk. Egy gyönyörű ívet leíró mondat, egy kiváló árnyékolás, egy mesterien megszerkesztett zenei motívum...mind-mind olyan érzéseket keltenek bennünk, amelyeket az "élmény" csoportba utalhatunk. DE: ami élményt ad, az egyben művészi is (minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár)

?
Szerintem, itt lehet elválasztani a művészit az ál-művészettől.

JeepCKing · Elküldve: Hétfő Feb 09, 2004 1:06 pm Hozzászólás témája:

Hmm...
Most sikerült annyi idejig gép és internet mellé kerülni, hogy megpróbálkozzak én is hozzászólni ehhez az általam komolynak ítélt kérdéshez. Bár azt nem merem megígérni, hogy a hangvételem is komoly marad...

Nos, végigolvasva amit eddig leírtatok, gondolkodóba estem én is. Hogy mi is a művészetek célja? Véleményem szerint a művészet célja elsődlegesen mindenképpen az önkifejezés. Az önkifejezés, melynek oly sok formája van. Az egyik a művészet szerintem. Azzal ugye mindenki egyetért, hogy a művészet egyfajta exhibicionizmusról árulkodik, és pont ebből fakad az önkifejező készsége. Csak ez után lehet továbblépni, hogy vajon célja-e a szellemi gyönyörködtetés, a pénzszerzés vagy bármi más. Véleményem szerint az igazi művész nem foglalkozik azzal, hogy műve milyen hatást kelt az egyénben, illetve a társadalom egészében. A múltban erre sok példát is láthattunk, olyanokat, akiket korukban elítéltek, legkevésbbé sem tartották művésznek, mert alkotásuk kihívó volt, vagy provokatív esetleg, s mégis most, sok-sok év után elismerik őket. A jó művész önnön magát, látásmódját, véleményét adja ki magából tolla, vonoja, vagy éppen ecsete által, nemgondolva arra, hogy én mit fogok ebből látni, érezni, levonni, vagy gondolni róla. Tehát a művészet nem csak önkifejezés, hanem önmagunk határok és korlátok nélküli maximális felvállalása a társadalommal szemben, s ha az emiatt kitaszítja, akkor ezzel mégtöbb alkotásra ösztönzi őt.

Szerintem, ha valaki úgy fog bele egy műalkotásba, hogy azzal valamiféle kifejezett célja van, akkor kicsi az esélye, hogy a kívánt célt éri el, mivel a közönség sokrétű, és különböző véleményű, így a kívánt hatás elérése érdekében vagy "trükköznie", vagy "hazudnia" kell. Ebből adódóan már nem önmagát adja át, hanem azt amit hallani, látni akarnak. Azaz azt amit el lehet adni. Ez nem művészet, pedig napjainkban ez a látásmód elég elterjedt. Ez önmaguk minnél sikeresebb eladása, és áruba bócsátása, melyel hatékony táptalajt biztosítanak a sznobista értékelés, és látásmódnak.

Ezzel el is érkeztem mondanivalóm céljához, napjaink művészetéhez, melyet egy szóval lehet jellemezni: SZNOBIZMUS. Ez a múltban is élt, él ma, és élni fog a jövőben is, de napjainkban igencsak megerősödött a pénz Isten által uralt, rohanó világban. Miről is beszélek? Arról, hogy egy-két gyűjtőtől eltekintve, akik még rendelkeznek némi szépérzékkel - nem azért vesz meg valaki egy - mondjuk - Picasso képet, mert az gyönyörű, és tetszik neki MonaLisa mosolya, hanem azért, mert ez hatalmas társadalmi existenciát kölcsönöz neki. Jóllehet nem is érti a mű mondanivalóját, de ezt tudja, hogy sokat kóstál a "művészetpiacon".
- Wooow! Neked egy Picasso lóg a falon? Akkor te baromi gazdag lehetsz!
- Úgy biza! Megengedhetem magamnak!
Ez siralmas, és szomorú, de nem lehet tenni ellene. Sok gyönyörű képet láttam már névtelen művészek keze nyomán, de nem tudom melyikük lenne képes arra, hogy esetleg meg is éljen ebből. Bár legtöbbjük nem is ezért csinálja. Ők nem művészek. Vagy mert még nem fedezte fel senki, vagy mert nem akarják elismerni. De nincs mit tenni, ilyen világban élünk. Beszélhetünk róla, kritizálhatjuk a kort, de sajnos változtatni úgysem tudunk rajta, mert ez túlnő rajtunk. Túl globális...

Sajnos ma már az irodalom is kezd egyre inkább ebbe az irányba tendálni. Ez nekem nem tetszik. Az irodalom egy csodálatos dolog, de egyre többet veszít az is az értékéből. Veszít az értékéből, s ez sok esetben azoknak köszönhető akik megítélik, hogy mi számít irodalomnak, s mi nem. Nem tudom ti olvastatok-e kortárs irodalmat, de én igen. Nagyon sokat. Nem tudom azt ki határozta meg, de részemről nem tekintem a legtöbbjüket művészeti alkotásnak. Viszont el lehet adni őket! Fizetnek érte, pedig a legtöbb teljesen érthetetlen. Legalábbis számomra. De hát mit is számít egy tanulatlan, alulművelt ember (Én) véleménye egy ilyen fontos kérdésben? Semmit! Ezt jól tudom, de azért elmondom!

És, hogy művészet-e az úgynevezett "ponyva"? Szerintem az is lehet művészi. Valószínűleg, ahogy már mondtátok, művészi értékeket nem képviselnek, s nem tartalmaznak, de a felhasznált "eszközök" ettől még lehetnek művésziek. A többit majd az olvasó dönti el úgyis, no meg persze az sok irodalomkritikus.

Nézőpontom szerint kétféleképpen lehet értelmezni a művészet szót. Globális, azaz társadalmi szempontok alapján, melyekben természetesen a kritikusok adják meg az irányvonalakat, és egyéni szempontok alapján. Ha egy alkotás engem személyszerint megfog, megérint, magával ragad, vagy ne adj Isten eufórikus állapotba varázsol, akkor az számomra igenis művészi, és tojok rá, hogy mit gondolnakl erről a "nagyok".

És hogy belépjek a sorba, én is elmondom, hogy igazából nekem mik lennének a céljaim az alkotásaimmal:
-elsősorban természetesen az önkifejezés, és a "gőz" kifújása
-másodsorban pedig a figyelemfelkeltés. Nem a figyelem magamra vonása, hanem a figyelemfelkeltés adott témákban. Próbálom magam tartani a fent leírtakhoz, miszerint nem érdekel, hogy az olvasónak tetszik-e amit lát. Sőt, jobban örülök, ha nem tetszik és felháborodik. Hogy provokatívvagyok-e mindemellett? Azt azért nem hiszem, de igyekszem...
-ezeken kívül segít nekem az írás, hogy kiadjam magamból fájdalmaimat, sérelmeimet. Ezek sokszor siránkozásnak tűnhetnek, de ez sem érdekel. Én jobban érzem tőle magam.

Mindemelett a leghalványabban sem tartom magam művésznek. Lehet, hogy inkább egy önző disznó vagyok, aki a művészetet próbálja meg felhasználni arra, hogy kiélje magát, s tárogassa a pofáját? Lehet, nem tudom. Ezt szintén az olvasóra bízom...

Köszönöm, hogy ezt az üres locsogást végigolvastad.

_________________
Si tacuisses, philosophus mansisses.

Gordon · Elküldve: Pént Feb 13, 2004 8:13 pm Hozzászólás témája: Egyéb...

Nem tudom, hogy miképpen lehetne meghatározni a "művészetet", mint fogalmat...ez lehet, hogy már filozófiai és esztétikai mélységekben vájkáló kérdés, felvetés, de a definíció feltétlenül fontos ahhoz, hogy megérthessük egyáltalán a célját.
A definíció kérdése viszont azért lehet problémás, mert egy bizonyos keretek közé szorítja a kérdéses "művészet" fogalmát. Lehet, hogy annyira flexibilis az egész "művészet", hogy lehetetlenség definiálni?
Várom további hozzászólásaitokat!

Gordon

Tovább gondolkodtam az általam nektek szegezett kérdésemen, és egy olyan újabb felmerülő kérdésbe botlottam, ami talán még megérhet egy misét.
"Kinek alkot a művész? "

I.
Írtam egy levél-szerűséget (Leveleim Zsigmondnak I., tervezek több folytatást), amely az én gondolataimról, érzéseimről, kételyeimől szól. Be kell vallanom, ez a Zsigmond egy fiktív személy, csak annak ürügyén hoztam létre, hogy leírhassam, egy viszonlag könnyen kezelhető műfajban zavaros, egyre inkább massza-szerűvé váló gondolataimat. Nem volt vele célom, egy lelki hullámvölgy legalján jutottak eszembe ezek a gondolatok, és miután papírra vetettem őket, kiadtam a bennem feszülő feszültségeket, megkönnyebbültem. Magamnak írtam.
Aztán arra gondoltam: Mi van, ha másnak is vannak hasonló problémái? Ha egy hasonló cipőben járó valaki talál az írásomban egy olyan szót, egy olyan kifejezést, egy olyan érzetet, amelyet magáénak érez, és ezzel sikerül arra irányítani a figyelmét, hogy nincsen egyedül a gondjaival? Gondoltam egyet, és a korábban csupán magamnak szánt írást feltettem erre a lapra. És megint elégedett lettem, mert nem céltalanul írtam. Helyesen cselekedtem?

II.
Miért ír az író? Hogy levezesse a benne rejlő feszültségeket, hogy a benne lakozó gondolatokat, a felismert összefüggéseket kifejezze? Azért, hogy ne őrüljön bele gondolatai kuszaságába, hogyha nem képes világgá ordítani a fájdalmát, örömét, kétségeit vagy bizonyosságát?
A művészet önkifejezés (is). Fórumtémánk egyik csapásának is nevezhetjük ezt a meghatározást, azonban hozzá kell tennem, hogy nem kizárólag önkifejezés, hanem ez csupán a művészetet mozgató alkotó-tudat egyik rugója, és így a művészetek célkitűzéseinek is az egyik komponense is. A művész SAJÁT MAGÁT motiválja az alkotásra. Vagy az elismerés miatt ír, vagy azért, hogy másokban érzéseketet ébresszen fel, katarzist generáljon, vagy a másik végletet figyelembe véve, (aki nem olyan exhibicionista, mint mi, hogy rögtön minden írást felrak erre az oldalra, inkább berakja a műveit az alsó fiókba és mélyen hallgat róluk, mert megelégszik annak a tudatával, hogy le van írva) csak magának ír.

III.
Az író a társadalomnak, a közösségnek ír. Ha teljesültek a maga elé támasztott igénye, sikerült az önkifejezés, akkor a legtöbb író továbbmegy és közzéteszi írásait. Már az alkotás folyamatánál megfigyelhetjük, hogy a legtöbb író akként alakítja művét, azzal a szókészlettel, stíluselemekkel él, amellyel a mű címzettjei is (neokapitalista szóval élve, a mű "célközönsége" is) rendelkezik, úgy alakítja a mondandóját, hogy abban a kulturális ill. nyelvi közegben fogalmazza meg a gondolatait, amelyek megértéséhez előfeltétel egy bizonyos csoporthoz tartozás.
Egy-egy felismerés, egy-egy érzet, (legyen az pozitív, vagy negatív előjelű) közlése a legtöbb esetben nem amiatt történik meg, hogy az író "kielégüljön" (ha mégis, és itt megáll az írói szándék), hanem azért, hogy gondolatai közzétételével másokban gondolatokat, érzéseket ébresszen fel (legyenek azok szociológiai, filozófiai, történelmi, természeti vagy a jó értelemben vett "szentimentális" jelentőségüek), hogy a műve HATÁSSAL LEGYEN MÁSOKRA.

Kérlek titeket, akinek van véleménye a gondolataimmal kapcsolatban, az írja meg, szeretnék egy hangulatos vitafórumot kialakítani a témában!

Gordon H. Glee

Katha · Elküldve: Vas Márc 14, 2004 9:46 pm Hozzászólás témája: művészet

nem is tudom hol kezdjem..

be kell vallanom, sokáig azt sem tudtam mit jelent maga a szó.
szépet alkotni...
számomra a művészet katha-t jelenti. azt a kathat akit sokáig nem mertem vállalni, nem engedtem megszületni.
biztosan minden alkotó ezt érzi.. amikor írok (és mostmár rajzolok) valami olyan csodát érzek amit máskor soha.
kiteljesedek, szabaddá, boldoggá válok. olyan érzés, mindha lángok közt fürdenék...
de hát mindenki érzi!
ez a művészet! előcsalogatni a teljes, igazi valónk. hagyni megszületni, élni ...
és a legnagyobb csoda az, ha valaki azt mondja:
gyere... add a kezed!!
szeretettel
katha

Will · Elküldve: Hétfő Márc 15, 2004 7:18 pm Hozzászólás témája:

Kathának teljesen igaza van! Ez egy tűz, ami felbuzog az emberben, és akárhogy próbálja elfolytani, az annál erősebben fog kitörni... én is próbáltam megszűntetni magamban az ilyen késztetést (önbizalomhiány, csúfolás, miegymás miatt), de rájöttem, hogy ezt kiölni az emberből lehetetlen... valaki vagy ilyennek születik vagy nem. Ha pedig az egyik vagy, akkor akármennyire gebethetsz, nem lehetsz a másik. Egy bunko, kocsmatöltelék (leaglábbis az átlag), ha beledöglik sem tud egy "művészet"-be tartozó dolgot összehozni... persze ezt metaforátnak szántam

Mindenesetre a költő magának ír, ez az igazság, aztán hogy megmutatja valakinek a műveit, ez már más tészta... én például sokáig a fiók aljára tettem az ilyen dolgokat, aztán megismertem ezt az oldalt, és feltettem ide nagyon sok mindent, és jól esik hogy leírjátok róla a véleményeteket... ez tetszik, nagyon jó érzés

Harmadszor... Gordon, kérdezted, hogy mi a "művészet"... nos ez valóban már inkább filozófia... de szerintem a művészetre nincs általános definíció, azt mindenki magában kell hogy eldöntse hogy mi számít művészetnek és mi nem...
Jeep... a te hozzászólásod hosszát még nem érem, de ez is ari... remélem tényleg kialakul egy vitaforum...
_________________
"Egy álmot álmodék, de álmom eltávozott tőlem..."
"Az élet álom, és egyszer minden álom véget ér... de mindig rossz-e felébredni? Nem... nem mindig az" - Ismeretlen szerzőktől
"Tedd azt, amit akarsz" (az AURIN felirata a Végtelen Történetben)

Gordon · Elküldve: Kedd Márc 16, 2004 6:27 pm Hozzászólás témája: Repli

Kedves fórumozók!

Nem kételkedek sem Katha, sem Will szavaiban, azonban szerintem, ketté kell választani az egészet, amiről idáig beszéltetünk, mivel elmosódtak a határok.
A művészet önkifejezés. Ez az egyik alaptétel. Ezt írta le Katha is nagyszerű mondataiban. Viszont a művészet, az írás nem öncélú. Hiszen azzal, ha a költő-író-festő-zeneszerző-szobrász (tegyük fel, nem csak azzal a szándékkal, hogy a sikert bezsebelje) közzé teszi művét, már azzal tovább lépett az önkifejezés stádiumán. Nem akarom kétségbe vonni Katha szavait, mert azok kétségtelenül igazak. De nem CSAK ez a művészet célja.
Abszurd dolog lenne azt hinnünk, hogy Madách azért írta volna meg Az ember tragédiáját, hogy elrejtse íróasztalának legmélyebb fiókjában, vagy hogy azért komponálta meg Beethoven nagyszerű szimfóniáit, hogy azokat egy tavaszi délutánon, a csicsergő madarak helyett hallgassa.
A művészeti alkotásoknak a legtöbb esetben mondanivalója van, vagyis olyan célja, amely már nem benne valósul meg, hanem a környezetében.Ha azt is művészetnek neveznék, ami az első lépcsőfokot figyelembe véve csupán öncélú, akkor akár a metró kapaszkodóján éktelenkedő tag-eket is nevezhetnénk művészeti alkotásnak. De nem nevezzük.
Véleményem szerint már azzal, hogy erre az oldalra felrakjuk írásainkat, a legjobb esetben már túllépünk az önkifejezésen. Üzenetet közvetítünk, a verseinkbe kódolt mondanivalóval ajándékozzuk meg az olvasóinkat. Ez is cél.

Várom további hozzászólásaitokat, remélem, tovább tudjuk folytatni a vitát!

Tisztelettel: Gordon

Will · Elküldve: Vas Márc 21, 2004 11:30 pm Hozzászólás témája:

Végülis igazad van Gordon, az önmegmutatás egy cél, a "tanítás" egy cél, a bánat kiírása... vagy akármi más, minden lehet a művészet célja. Szerintem már az a kifejezés hogy művészetek is abszurd, mert művészet abból egy van, mindegy, hogy az most rajz, vers, novella, zene, tánc vagy akármi más... ahhoz kell egy lelki állapot, némi előismeret, exhibicionizmus dögivel, meg természetesen hajlam...
Most ennyit tudtam írni... egy hétig nem leszek

Majd azért gondoljatok rám

Továbbra is tartom azt, hogy nincs definíció a művészetre

Kiegészítés (20 perccel később írtam ide):

Írtál Gordon a tag-ekről... nos, véleményem szerint azok között is van olyan, ami már a művészet kategóriába sorolható... persz itt nem a metró falán fitygőkre gondolok... legjobb barátom is nagy graffiti mániás... láttam rajzolás közben, és éreztem, hogy ugyanúgy érzi olyankor magát, mint én pl.: vers vagy novellaírás közben. Ez egyfajta transz, amit nem lehet sem erőltetni, sem hosszú ideig elfolytani, de ezt már írtam a korábbi hozzászólásomban...
Mindenesetre elgondolkodtattál Gordon... írtál Madách-ról, hogy tuti hogy nem a fiók aljára írta műveit... hát, ő már pénzért csinálta a dolgot, elismerésért, ő akkoriban is ÍRÓ volt már, mindenki művésznek ismerte, ez megint egy másik kategória mint mi itten. Ő már ebből él, nem feltétlenül ezért. És a kettőt nem szabad összekeverni egymással. Ez az amit korábban már írtál: művészet és ál-művészet. Nem állítom hogy pl.: Madách nem élvezte az írást... de én pusztán elismerésért/pénzért nem lennék képes alkotni. Én nem tartom magam kiemelkedő művésznek, de valamilyen alapszinten az vagyok, itt mindenki az, mert elvezi amit csinál... és ez a lényege az egésznek. Ha csak azért írsz, mert azt várják tőled, akkor kell abbahagynod...
Eszembe jutott egy idézet Robert Jordan-től:

"Perrin el akarta dobni a fejszét. Ezt Elias is észrevette, megfogta fiú csuklóját.
- Miért akarod eldobni? - kérdezte.
- Mert nem akarok többet gyilkolni, nem esik egyáltalán jól, rosszul érzem magam tőle, felfordul a gyomrom... - válaszolta a fiú.
- Fiam - szólt Elias - akkor dobd el, amikor már nem esik rosszul ölni!"

Hát ezt metaforának is használhatnánk a művészet/ál-művészet dologra. Remélem értitek hogy gondolom...

Na, msot már tényleg abbahagyom, jó éjt!
_________________
"Egy álmot álmodék, de álmom eltávozott tőlem..."
"Az élet álom, és egyszer minden álom véget ér... de mindig rossz-e felébredni? Nem... nem mindig az" - Ismeretlen szerzőktől
"Tedd azt, amit akarsz" (az AURIN felirata a Végtelen Történetben)

JeepCKing · Elküldve: Pént Márc 26, 2004 12:53 pm Hozzászólás témája:

Drága Will!

Ellenkeznem kell veled. A TAG-ek semmilyen esetben sem művésziek. Vannak szép falfirkák, de amik már elérik a művészi szintet azokat senki sem nevezi tag-nek. Azok mind a graffitik-ből kerülnek ki. A tag-ek nagy általánosságban csak egyszerű aláírás féle kis - legtöbbször - gyatra izék...

Akartam még írni egy igen velős szöveget, de kifagyott a gép, és nem volt kedvem újrakezdeni. Majd legközelebb talán...
_________________
Si tacuisses, philosophus mansisses.

WhiteWolf · Elküldve: Pént Márc 26, 2004 2:50 pm Hozzászólás témája:

A topic kérdése, hogy mi lehet a célja a művészeteknek.
Én egy kicsit inkább most az alkotók(művészek) céljairól szólnék, hiszen önmagában a művészet mint fogalom nem hiszem, hogy túl sokat tenne - nemúgy mint a mögötte álló ember.

Mi kell az alkotóknak?
Mi a célja azzal, hogy papírra veti, lefesti, elkapja a lencsével a pillanatot?
Ó, ez igen sokrétű.
Lehet, hogy mondanivalója akadt,
lehet, hogy érzelmeket szeretne kiváltani,
lehet, hogy saját örömét vagy bánatát szeretné megmutatni,
lehet, hogy másoknak akar örömet szerezni,
de lehet az is, hogy csak a saját öröméért ír, az alkotás öröméért,
vagy azért az örömért amit akkor érez, ha egy kisgyermek kedvenc versének kiáltja ki az Ő versét.
De mindenképpen adni akar vele.

Mitől függ az, hogy aki ír az művész vagy sem?
És mikortól lesz művész a művész?
Megír 10 verset. Aztán még ír 50-et. (Maradjunk az irodalomnál.) Melyik versétől kezdve lesz művész? Ki/mi dönti el ezt róla? És ha mondjuk az lesz, akkor már visszamenőleg is azzá válik?
Fontos ez?
Szerintem az igazi művésznek nem.
Nem így gondolkodik. Nem azért ír, fest, formáz, hogy annak szólítsák. Nem ezért törekszik a publicitásra sem.
Azért teszi, hogy ő szólíthasson meg másokat.
Talán ez lehet az igazi cél.

Will · Elküldve: Vas Márc 28, 2004 9:37 pm Hozzászólás témája:

Hadd fűzzem gondolataimat az előtte szólókhoz...

Jeep: igazad van összekevertem a tag és a graffiti jelentését, valószínűleg irdatlan fáradt voltam ezért elnézést kérek

Merry: ez kérdezted:
"És mikortól lesz művész a művész?"
A válasz szerintem az egyik legegyszerűbb dolog a világon: az művész egy időtlen dolog. A "művész" nem időbeli hanem minőségbeli meghatározás... nincs olyan aki ma még nem művész holnap meg az... ezt már szintén kifejtettem előző hozzászólásaimban...

George: ezt kérdezted:
"szerintetek mennyiben vagyunk többek, mint fizikai-, kémiai folyamatok összessége?"
Ez már egy komplexebb kérdés... Jeep egy esszéjében azt írta hogy nem vagyunk többek... ezzel nem értek egyet. Ez a témakör azon kevesek egyike, amiben egyetértek a Bibliával "az ember test, szellem és lélek" A test része egyértelmű a dolognak, a lélek a személyiség, a szellem pedig az árnyaltabb, a mélyebb énje egy embernek... gondolom ez nekünk "művészlelkeknek" sokat mond

_________________
"Egy álmot álmodék, de álmom eltávozott tőlem..."
"Az élet álom, és egyszer minden álom véget ér... de mindig rossz-e felébredni? Nem... nem mindig az" - Ismeretlen szerzőktől
"Tedd azt, amit akarsz" (az AURIN felirata a Végtelen Történetben)

LadyL · Elküldve: Vas Márc 28, 2004 11:36 pm Hozzászólás témája:

Kedves mindenki, aki írt eddig a fórumba!

Végig olvastam az eddigi hozzászólásokat, és nagyon sok mindent szeretnék mondani. Előre szólok, hogy bár sok mindenben nem értek egyet veletek, nem szeretnék senkit megbántani, ez is csak egy vélemény nyugodtan cáfoljátok meg.

Először is, Ferko: Szomorú dolog, de a művészetnek – amióta már nem a vallás egyik eszköze csupán – két ága van, az egyik az elit művészet, a másik a tömegkultúra. Az igaz, hogy az elit művészet egy szűk körnek szól, de ez nem azért van mert ők sznobok, vagy kisajátítják maguknak, hanem egyszerűen azért, mert ők értik meg és nekik van rá igényük. Mert nem igaz, hogy mindenki megérti (mondjuk, ha már a dadaizmust említetted, szerintem azt nem, hogy akárki, de még a dadaisták se nagyon értették meg

)! Próbálj megmutatni a szomszéd srácnak, aki a szakmunkás képzőben harmadszor bukott egy akármilyen verseskötetet, és legjobb esetben poháralátétnek fogja használni. Szerintem igenis szükséges egy bizonyos alapképzettség ahhoz, hogy az igazi művészetet megértsük. Ha Te most a közízlést akarod kielégíteni – oké, nem az előbb említett szomszéd srácét, annál talán egy kicsivel magasabb szintet – akkor azzal tulajdonképpen magát a művészetet dobod a kukába, a “közemberek” (bocs ezzel nem akarok degradálni senkit) ízlésébe ugyanis mostanában leginkább a ValóVilág és a Joy magazin férnek bele.

2.A krimivel kapcsban úgy gondolom, hogy az nem művészet, de attól még jó. Pl.: ha nekem az alma a kedvenc gyümölcsöm és eszek egy finom körtét akkor arra nem fogom azt mondani, hogy alma csak mert jó, viszont attól még ízlik.

3.Will, azért az kicsit erős, hogy Madách csak a pénzért meg az elismerésért írt. Olvastad egyáltalán? Attól,hogy később sikere lett még nem biztos hogy pénzéhes “álíró'. Kicsit nézz utána mielőtt ilyen súlyos ítéleteket hozol!

Ezen kívül nagyjából mindenki mással egyet értek, főleg Kathával, aki nem szöszöl az üres definíciókkal, hanem egyszerűen érez és ír....

És végül, de nem utolsó sorban véleményem szerint a válasz az alap kérdésre, hogy mi a művészet és főleg a művész célja: Ady Endre: Sem utódja, sem boldog őse...

Ennyi, és még egyszer bocs mindenkitől, nem kötözködni akartam...

Will · Elküldve: Hétfő Márc 29, 2004 10:25 am Hozzászólás témája:

Kedves LadyL!

Nem feltétlenül volt arrogáns a hozzászólásod, de kérlek, mielőtt ilyet mondasz nekem, olvasd el figyelmesen az én hozzászólásomat. ÉN ugyanis nem azt írtam hogy Madách csak pénzért és elismerésért írt. Én azt írtam, hogy egy ilyen... khm... "kaliberű" művésznél már nem tudjuk mi egyértelműen eldönteni, hogy mi a motiválóbb tényező: az írni vágyás, vagy írni azért mert ez a munkám. Én nem az mondtam, hogy Madách pénzért és elismerésért írt. Csupán azt, hogy valószínűleg ezek is motivációi között lehettek, ezt nem tudhatjuk meg soha, ezt csak Ő MAGA tudta... na mindegy...
Gordon! Bocs, hogy nem a topic-hoz írtam, de szerettem volna megvédeni magam LadyL-től
Üdv:

Will

Kiegészítés (fél órával később):

Egyébként egyetértek LadyL-lel abban, hogy sajnos viszonylag sok ember szintje sajnos mostanság a ValóVilág és a Joy, a Mónika és egyéb ilyenek szintjén mozog... ("tuggyá mán dik! A siráj megesszi a fogjot!") és ők soha nem fogják értékelni a művészetet. Azonban George-nak is igaza van, hogy nem szabad általánosítani a szakmunkásokra, mert oda sem csak ilyen emberek járnak, hanem van olyan, aki sokkal többet tud mint pl.: én (ami mondjuk nem nagy dolog... na hagyjuk...), aki szakközépbe járok, mégsem tudok annyit bizonyos dolgokról mint ő... minden ilyen dolog viszonylagos, a kulcsa az egésznek: "Nem szabad általánosítani"
_________________
"Egy álmot álmodék, de álmom eltávozott tőlem..."
"Az élet álom, és egyszer minden álom véget ér... de mindig rossz-e felébredni? Nem... nem mindig az" - Ismeretlen szerzőktől
"Tedd azt, amit akarsz" (az AURIN felirata a Végtelen Történetben)

James007 · Elküldve: Hétfő Márc 29, 2004 11:27 am Hozzászólás témája:

Hello!

A művészetek célja. Érdekes dolog. Én történelmet hallgatok, s én így közelítem meg. A művészetek célja, hogy kifejezze a nép óhaját sóhaját.
Lásd Petőfi, Arany, Jókai, Ady, stb stb stb.
No, ugyebár, nem mindig volt az a rendszer, hogy bárki bármit mondhat akármit, s ha már itt tartunk, néha jobb lenne befogdosni egy két ember száját, gondolok itt a parlamentben tevékenykedő bűnöző tolvaj bandára. nah de, amíg az ember szája be volt fogva, valakiknek mégis csak el kellett panaszolnia gondokat bajokat. Lásd itt van erre a művészet! legyen az Zene, Irodalom, Festészet, Szobrászat, akármi ami művészi. Ez lehet egy kupac kaka is, csak legyen benne szépség( bár ez hülye mondat, mert a kaka egyáltalán nem szép, és nincs benne művészi, sebaj). A mi dolgunk az( márha nevezhetem magunkat művészeknek, bár miért is ne), hogy mi jelezzük a mai nép problémáját. Nah, de most ez ugyebár elég nehéz, mert már szólásszabadság van, meg minden. Meg azt csinálsz amit akarsz, ami szerintem egy jó dolog, csak éppen a szabadság szellemétől bekábult emberek nem tudván mit kezdenek magukkal, elkezdenek mindenféle butaságot csinálni. lásd valóságshowk és a többi és a többi. Ez által a dolgok által butul a köznép, már lekakiljuk, ha valaki összeesik és meghal az utcán, az nem is érdekes, csak ha esetleg lelőnek valakit kapjuk fel a fejünket, hogy mi a q**** I**** f**** történt. nah gyerekek a mi dolgunk SZERINTEM az, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy azért mi csak egy 1000 éves nép vagyunk hagyományokkal, múlttal, és azért tisztelni kellene az elődöket,
s ha már ők megtették az ő dolgukat, ami miatt most mi itt lehetünk, akkor egy kicsit ezt toleráljuk, s próbáljuk meg fenntartani a szintet, vagy legalább a látszatot, mert ha nem, akkor itt nagy bajok lesznek ám. Gondolok itt a társadalmi különbségekre, a kúltúra hanyatlására, a nemtörődömségre, ami oda vezethet, hogy bárkit lelőhetnek az utcán, sőt idővel ez már társadalmi igény lesz, mert akkor megint unalmas az élet. Nekünk barátaim vissza kell terelni a kedves olvasót a szép és jó dolgok felé, és meg kell mutatni, hogy ez is nagyon jó tud lenni, csak észre kell venni benne a szépséget. nah, asszem ennyi.

LadyL · Elküldve: Kedd Márc 30, 2004 12:05 am Hozzászólás témája:

Kedves George!

Elnézést kérek! Igazad van tényleg nem gondoltam végig rendesen, hogy mit írok le. A véleményemet fenntartom, de az igaz, hogy ennek semmi köze ahhoz hogy valaki szakmunkás-e, vagy 5 diplomája van.Tényleg sory, ezzel a példával csak szemléltetni akartam egy bizonyos ember típust - asszem ezt Will jobban megértette - tőlük viszont igenis meg akarom különböztetni magam!

Szóval köszi a figyelmeztetést. Az "átkaiddal" viszont inkább próbálok nem foglalkozni, bár itt megjegyezném, hogy ha már arroganciáról beszélsz, azért a te leveled se semmi (mondhatnám az beszél akinek a háza ég, vagy bagoly mondja verébnek...)! Bevallom kicsit rosszul esett, hogy egyetlen rosszul megválasztott szón felbuzdulva annyi rosszindulatot zúdítottál rám, mint egy kisebb fajta hadsereg. Minden esetre megnyugtatlak, nem kell aggódnod a lelkivilágomért, szerintem nem hiányzik belőlem az empátia, és igenis művész leszek...Vagyok! (fogod te még olvasni az én könyvemet és le fog esni tőle az állad

)

De mindettől függetlenül azért: PUSZIKA

U.i.: Will ok, végül is ez igaz, tényleg nem tudjuk így utólag. Bár én nem tudom elképzelni, hogy M. nem elsősorban a alkotás öröméért írt. Persze lehet, hogy elfogult vagyok, tudod az Ember Tragédiája elég nagy hatással volt rám

U.u.i.: James, a helyzet értékeléseddel kb egyet értek, meg a megoldási javaslatoddal is, csak én azt hiszem pesszimistább vagyok nálad. Attól félek, hogy sok embert nem lehet csak úgy "jó útra téríteni", mivel egy csomó dolog egyszerűen nem jut el hozzájuk. Amit pedig nem olvasnak, hallanak, látnak az nem tud érzelmeket, gondolatokat kiváltani

De persze a reményt sem szabad feladni, végül is ez az oldal is valami ilyen céllal készülget