Azt hiszem, hogy a szó, főleg a jó szó, olyan mint egy lámpás. Utat mutathat a téblábolóknak, akik nem merik kimondani, kifejezni érzelmeiket a másik ember f...
Már a topic is nagyon megnyerő, a téma, amit felvetsz itt, az pedig nagyon érdekes. Azt kérdezted, hogy szerinted mik a verselés mellékhatásai... nos, leírom az én személyes véleményemet
Akárki akármit mond, én mindig ezt fogom vallani: a verselés csak jó lehet. Akár "rosszról" akár "jóról" szól a vers, az csak üdítő hatással lehet a lélekre. Hiszen a "jó" és a "rossz" is relatív dolog, mindenki mást sejt mögötte, még ha nagy vonalakban a fogalmak általános, egy nüansznyi különbség midnenkinek a felfogásában van! A mantrák lényege éppúgy nem az, hogy mit mondogatsz, csak az, hogy eltereljék a figyelmedet az éppen történő dolgokról
Ennyit tudnék az "Én"-hez hozzáfűzni... a többi pedig.
Húúú... nagyon sokmindent tudnék hozzáfűzni a másik három dologhoz, de félek hogy ez a sokminden offtopic lenne... Majd inkább a többi hozzászólás alapján szólógatok én is hozzá a témához, ami nagyon érdekel
Gratula George, egy ilyen komoly topiccal nagyot nőttél a szememben!
Will _________________ "Egy álmot álmodék, de álmom eltávozott tőlem..."
"Az élet álom, és egyszer minden álom véget ér... de mindig rossz-e felébredni? Nem... nem mindig az" - Ismeretlen szerzőktől
"Tedd azt, amit akarsz" (az AURIN felirata a Végtelen Történetben)
Egy érdekes történet, ami megesett...
Szóval azt tudni kell, hogy pánkságomból következően a verseimhez általában (mindig) dallamot is írok, hogy azt elő lehessen adni pl. egy szál gitárral. Na most az történt, hogy egyszer haveri körben elkezdtem énekelni egy ilyet, csak úgy spontán... Rögtön megkérdezték, hogy ez milyen együttes. Ami ciki, csak az, hogy nem tudtam. Egyszerűen kiment a fejemből. Kb. egy óra hosszas gondolkodás után esett le, hogy tőlem származik az idézet. Hát ez gaz. Aztán jót röhögtünk ezen.
Szóval a költészet mellékhatása: Szenilis lesz az ember.
(bár bele gondolva péntek este volt, és volt már bennem némi alkoh... szóval kimerített az iskola...)
Én azt vettem észre magamon -a lá mellékhatás- hogy elnyomja a gondolataimat a kényszer: írni kéne. Egy példa: a múltkor beteltem a föcivel, inkább kikönyököltem az ablakba az esot csodálni, a hozzá illo Opethtel a hátam mögött... Szó mi szó, a hangulat megvolt és szebbnél szebb gondolatok jutottak az eszembe. Csak épp nem tudtam végiggondolni oket, mert folyton toll után kaptam volna. Azt sem tudtam, hogy mit is szeretnék leírni, csak azt tudtam, hogy eddig kevés firkantásom van... aztán magamra parancsoltam és azóta mérlegem a dolgokat: mit tudok visszaadni szavakban, és mit kéne inkább átélni, hogy a fakuló tinta helyettt örökké bennem éljen. Máskülönben nem szeretek közhelyeket skandálni csak manapság pl. a kedvenc játékom a levegot szagolva emlékeket kutatni -ma meditárrán, reggeli harmattól párás olasz levegot szívtam -....
Csatlakozott: Oct 28, 2003 Hozzászólások: 94 Tartózkodási hely: Szombathely
Elküldve: Pént Ápr 02, 2004 11:15 am Hozzászólás témája:
Sziasztok!
Én nagyon szeret a verseket, sőt! Úgy indult a saját verselésem, hogy folyamatosan mások verseit olvasgattam, és sok esetben, bizonyos témáknál a témához kapcsolódó sorok jutottak eszembe, és rágódtam rajtuk, mert ugye az nem jutott eszembe, hogy ki írta. Mióta saját verseim vannak, ( egyiket sem tudom kívülröl ) bizonyos témához már a saját soraim jutnak eszembe. És az nagyon jó érzés, amikor hangosan el is mormolom őket, ( társaságban ) rákérdeznek, hogy kitől idéztem.
Még egy méllékhatás:
Az utóbbi egy-két hétben egészen depi lettem. És ennek az oka? Az, hogy egyszerűen elhagyott az ihlet. Nem tugok semmiről sem írni. Illetve tudnék, de ahogy pár sort írok, rájövök, hogy már megint valami elcsépelt mondanivaló, vagy közhely a téma. És ez IDEGESÍT!!!!!!!!!!!!!
Ha írsz egy verset és utánna egy másikat,
úgy,hogy az elsőt nem engeded leülepedni,
akkor hozzá hasonlót fogsz írni.És nem kell
hozzá,hogy mindig a gondolataid között legyen.
Csak még nem ülepedett le.
Ezt én is észleltem magamon.Írtam egy szomorú
'verset',majd a következő -még nem sikerűl
kihevernem az előző leírt fájdalmakat- még
lejjebb sodort.Így még rosszabb lett a kedvem.
Ilyenkor kell vagy pihenni,vagy olyan -szép-
verseket olvasni (vagy zenét hallgatni-valami jó
kemény rock-ot),ami elfeledteti a rossz emlékeket,
a mérget -amiket már úgy is kiadtál magadból,
hisz papírra vetetted-.Én így gondolom!
Legutóbb R-san szerkesztette (Pént Ápr 16, 2004 10:11 am), összesen 1 alkalommal
Elküldve: Csüt Ápr 15, 2004 11:04 am Hozzászólás témája:
Sziasztok!
Én már egyszer hozzászóltam ehhez a témához, de sajnos elveszett. Ezért úgy érzem pótolnom kell.
Én bizony addig írok, amíg minden fájdalom, vagy öröm ki nem jön belőlem. Utána megnyugszom. Nem hagyom leülepedni, mert akkor elfelejtem azokat a szép gondolatokat, amik bennem élnek.
Volt egy hozzászólás, ami ha jól emlékszem, valahogy úgy hangzott, hogy nem nagyon szereti a szerelmes verseket. Már nem is tudom ki írta, de még itt cseng a fülemben. Hát én nem tudom hogy vagytok vele, de én szeretek szeretni, és szerelmesnek lenni. Nincs is annál szebb. A mai világban, amikor a pénz diktál, s kezdenek az érzések kihalni, én bizony azt mondom hozzuk vissza az emberek szívébe az érzéseket.
szerintem az sem baj, ha a csalódásainkat osszuk meg másokkal, mert talán tanulunk egymás hibáiból, vagy éppen azzal vígasztalódunk, hogy nem csak mi vagyunk ilyen elesettek és vétlenek. Vagy így, vagy úgy, de szerintem érdemes megosztani az emberekkel gondolatainkat. Rosszul látom?
Lehet, hogy arra gondolsz Jess, amit én írtam (csak az is elveszett...). De én azt mondtam, hogy ha rossz a kedvem, akkor nem szeretek szerelmes verseket olvasni, vagy a szerelemre gondolni, mert attól csak még rosszabb lesz. Persze soha nem sikerül, és így mindig lejjebb sodródok. A szerelem szép... ha van. De (bár minden gondolatom ez határozza meg, és az életem /most/ ekörül forog) nincs. És ez nem jó!!! Áááááááá!
Igen, Szergely, azt hiszem erre gondoltam. Szerintem egy kicsit hazoisták vagyunk valahol, mert minél jobban fáj valami, annál jobban belemerülünk. Nem is tudom miért van ez. Azért ilyenkor születnek a legszebb "sajgó lélek" gyöngyszemek. Én mondjuk szívesebben írnék szárnyaló "szerelmes" verseket, de az nem mostanában lesz, ahogy elnézem magam. Bár nálam még tart a "nagy szerelem", de úgy érzem, ez már csak az én oldalamról érvényes. Na jól van, ez szerintem nem tartozik ide, mert nem erről szól ez a honlap. De arról igen, hogy próbáljunk meg minél több csodálatos művet alkotni, hogy mosolyt, vagy éppen könnyeket, de szép érzéseket csaljunk az emberek lelkébe
Jessyka!
Lehet,hogy nem Szergej írta,hanem én,neki válaszolva.
Valahogy így:
"...nem élek szerelmes versekkel..."
Ennek lehet olyan értelme!Vagyis csak olyan értelme lehet...
Elküldve: Pént Ápr 23, 2004 9:47 am Hozzászólás témája:
Nem hiszem, hogy az ihletettséget bármi jobban szolgálná, mint a bánat, függetlenül annak forrásától. Jókedélyű ember aligha ül le verset írni, vagy ha mégis nem hiszem, hogy igazán jó művet lenne képes összehozni, s azt is csak izzadva.
Az alkotói válság sem egyéb, mint a nagy fájdalom után valamennyire rendeződött, impulzustalan lélek vergődése. A bánat hiánya persze még nem öröm, az idő szűnteti, de a nyomai ott maradnak örökre.
Nem hiszem, hogy az ihletettséget bármi jobban szolgálná, mint a bánat, függetlenül annak forrásától. Jókedélyű ember aligha ül le verset írni, vagy ha mégis nem hiszem, hogy igazán jó művet lenne képes összehozni, s azt is csak izzadva.
Az alkotói válság sem egyéb, mint a nagy fájdalom után valamennyire rendeződött, impulzustalan lélek vergődése. A bánat hiánya persze még nem öröm, az idő szűnteti, de a nyomai ott maradnak örökre.
Szerintem mindenki ír boldog és szomorú verseket.Ha itt olvasgatsz,
nem hiszem el,hogy csak szomorú verseket találsz,valaki az örömét
is leírhatja...
Az pedig igaz -ahogy észlelem-,hogy mindenki a szomorú és 18+ verseket
olvassa,még talán a szerelmeseket -ami pedig lehet boldog-...
Más témakörben csak a 'nagyok' írásait...
Elküldve: Szomb Ápr 24, 2004 9:31 am Hozzászólás témája:
R-San nincs igazad. Én nagyon szeretem az elmélkedés, természet, sajgó lélek, és szerelem kategóriákat, de +18-asokat csak akkor olvasok, ha az írójának stílusát nagyon szeretem, ilyen pl. Katha. De szinte senki más. Úgy látom, arra viszont kevesen jöttetek rá, hogy egy természetvers nemcsak a természeret ábrázolja, hanem lélek ábrázolás is egyben.
Ami az ihletet illeti, isten őrizz, hogy ülepedjen! Akkor tutira elfelejtem. Hogy két egymás utáni vers egy hangulatot tükröz? Nem hiszem.Legihletetttebb napomon 3 verset, egy novellát, és Kyklopsz versének kritikáját írtam, de szerintem elég pár óra, hogy a hangulat megváltozzon, és másképp írjak, más témáról. Ami a depis verseket illeti, én szeretem, még ha szomorú leszek is, mert van abban valami felemelő élmény. Valahol pedig minden költő mazovista, egy jó vershez nem árthat a szomorúság, lehet persze nélküle is jó verset írni, és sokszor keressük az ihletet, gondooljatok bele, egy kicsit nem keresünk vele szomorúságot is? Bár abból az élet ad bőven. Másrészt pedig attól vagyunk talán művészek, hogy mindent jobban átélünk és átérzünk, nem? Ebbe pedig minden beletartozik, öröm, bánat, szerelem. lehet bolddogan is nagy verseket alkotni, a kulcs az átélés, a beleélés mindenbe, ha prózát írunk, jó, ha kicsit belebújunk a szereplőink bőrébe, mert akkor tudjuk, mit éreznénk alakjaink helyében. Én arra jöttem rá, hogy ha átéléssel írok, sokkal jobb lesz minden.
Elküldve: Szomb Ápr 24, 2004 11:58 am Hozzászólás témája:
Denes írta:
R-San nincs igazad. Én nagyon szeretem az elmélkedés, természet, sajgó lélek, és szerelem kategóriákat, de +18-asokat csak akkor olvasok, ha az írójának stílusát nagyon szeretem, ilyen pl. Katha. De szinte senki más. Úgy látom, arra viszont kevesen jöttetek rá, hogy egy természetvers nemcsak a természeret ábrázolja, hanem lélek ábrázolás is egyben.
Én majdnem pont ezeket a kategóriákat mondtam -az elmélkedés és a
természet nélkül-. De ahogy írtad, a +18-ból pedig inkább csak Katha
írásait olvasod, a többinek nagy esélyt akkor nem adsz?! Én pl. nem
szeretem ezt a kategóriát...
A természet tényleg jó kategória -te szoktál sok ilyet írni? (rossz a memóriám)-.
Írtam én is ilyet -csak most töröltetem-, annyira nem az én műfajom!
A TOP3 az amiket említettem, a többinél elvétve fordul elő a 10-20 olvasás.
Akkor lehet, hogy csak én nem tudok boldog verset írni?
Szerintem a verseim 90%-a a Sajgó lélekben van... Meg ezeket szeretem olvasni is... Lehet, hogy csak én...
Akkor lehet, hogy csak én nem tudok boldog verset írni?
Szerintem a verseim 90%-a a Sajgó lélekben van... Meg ezeket szeretem olvasni is... Lehet, hogy csak én...
Mindenki ezt szereti olvsani!!!
Átgondoltam: boldog verset nagyon nehéz írni;
és rájöttem: én nem tudok és nem is fogok tudni ilyet 'alkotni'...
Elküldve: Szomb Máj 22, 2004 3:10 am Hozzászólás témája: Élet-értelem
Én már elég régen írok verseket. Persze először csak a fióknak.
Régebben zenéltem és ezzel vezettem le örömöm-bánatom. Most ugyanezt teszem csak versekkel. kiírom magamból ami foglalkoztat. Ha bánatos vagyok vagy csalódott, nem tányért török versbe sírom a bánatomat. Engem ez felold, megkönnyebbülök tőle.
könnyebben írok szomorú verset mint vidámat.
Amúgy pedig engem is bosszant az az állapot amikor legalább 4-5 vers részletei forognak a fejemben, de valahogy nem tudom őket úgy szavakba önteni ahogy érzem.
Elküldve: Szomb Máj 22, 2004 7:24 am Hozzászólás témája:
Ami már régebben említettem, hogy a versek közül inább csak a top3
kategóriát olvassák!? Ez így van. Írtam pár 'verset' -sajgó lélek, szerelem-,
amik nem is lettek olvasottak -persze lehet, hogy mind rossz lett (béna)-,
persze azért, mert én a gondolatok, néhány szóban kategóriákba tettem
be őket... Én persze más kategórába írt verset is olvasok és lehet nem csak
dicsérő kritikát is írni, ami segíti az alkotót a közeljövőben...
Már ez a fórum is más felé kanyarodott el, hagyom is...vagy csak én vittem
más felé?...
Elküldve: Kedd Jún 01, 2004 5:27 pm Hozzászólás témája:
Nos igenn, engem is tud idegesíteni, ha több vers elem kavarog bennem, és nem tudom kiírni magamból. Ami pedig a kategóriát illeti, nem válogatok, csak a 18 felettit nem olvasom, én inkább szerzöket nézek. Persze ez sem helyes.
Csatlakozott: May 27, 2004 Hozzászólások: 69 Tartózkodási hely: Szovata
Elküldve: Csüt Jún 17, 2004 2:39 am Hozzászólás témája:
Engem a verseim tobbnyire felkavarnak! Sokszor olyan melyre sodornak, hogy mar-mar melyebre nem is kerulhetnek. Persze utana megnyugszom. Olyan ez mintha a tudatalattim kerulne a felszinre ilyenkor. Es ha sokat gondolkodom azokon a gondolatokon es kepeken, akkor raeszmelek, hogy almomban is hasonlokat latook. Nos ez egy elegge furcsa jelenseg, de azthiszem csak javam szarmazott belole.
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
Gy.I.K.
Keresés
Taglista
Csoportok
Regisztráció
Profil
Üzeneteid olvasásához jelentkezz be
Belépés
csak manapság pl. a kedvenc játékom a levegot szagolva emlékeket kutatni -ma meditárrán, reggeli harmattól párás olasz levegot szívtam 
