Ez a kis könyv a lélek, a gondolat legbensőségesebb megnyilatkozása. Mint minden más, ez sem lehet teljes, csupán röpke pillanatok, a megélt és meg nem élt lét ...
Mirabella így invitál benneteket egy kis emlékezésre:
Idézet:
Üdvözöllek betévedt Vándor az emlékezés termében!
Dőlj hátra és kortyolj el egy meleg (hideg) pohár sört, (teát, narancslevet, kávét) miközben gondolataid eltévednek a gyerekkorodba, oszd meg velünk emlékeidet, nosztalgiázz velem, velünk! Felejsd el a holnapot, az örgedést, a gondokat... lazíts egy kicsit! S olvasd el mások gyerekkorát !
Ragadjátok magatok elé a billentyűzetet és emlékezzetek...
Legutóbb Vox_humana szerkesztette (Szomb Szept 16, 2006 2:30 pm), összesen 2 alkalommal
Csatlakozott: Jun 08, 2004 Hozzászólások: 879 Tartózkodási hely: Szeged
Elküldve: Kedd Dec 13, 2005 8:12 am Hozzászólás témája:
Pont nem olyan rég beszélgettünk barátnőmmel régi játékokról (Rubik-kocka), reklámokról (Bármerre jársz, bármerre mész: ÁFÉSZ), örökzöld rajzfilmekről (Vuk). Örülök ennek a fórumnak!
Én elég rossz kislány voltam elég sokat voltam a sarokban is
De az egy nagyon jó emlék nekem, mikor kicsi voltam, szinte vártam az esti mesét, Mazsola és Manócska történetét, későbbiekben lett Tádé is, és mindig rohantam, hogy le ne késsem az esti mesét
Meg a sok jó társasjáték is, pld. Ki nevet a végén, Gazdálkodj okosan, imádtam.
Épp egy blogomban emlékeztem vissza arra, hogy mennyire örültem, mikor (igazi) tavasszal, kaptam az új kis lakkcipőmet, és fehér zoknival kis szoknyába mehettem iskolába, persze kék köpeny volt kötelező az iskolában de olyan jó volt mégis
Nővéremmel mindig veszekedtünk, sosem felejtem el, mindig összerombolta amit én felépítettem a szines építőkockából kis váramat
Jó volt olvasni a ti visszaemlékezéseiteket, így hát tollat ragadtam én is.
Nagyon boldog gyerekkorom volt. Az első és egyben legkedvesebb játékom amire emlékszem, az egy komplett babaszoba volt. A babának minden elképzelhető ruhaanyagot összevagdaltam. Néha azt is, amit nem lett volna szabad. Sokszor vártam, hogy anyám le fogja harapni az orromat érte. Soha nem tette.
Az utcánkban sok volt a gyerek. Főleg fiúk, de voltunk talán négyen lányok is. Rengeteget játszottunk együtt. Király adj katonát, kidobóst, bujócskát, s ki tudja még mi mindent.
Nyáron sokszor játszottunk szinházasdit. Ilyenkor az utcabelieket meghívtuk az előadásra. Ők sámlira ültek valamelyikünk háza előtt és mi pedig produkáltuk magunkat. Verset mondtunk, énekeltünk, torna mutatvány is volt. Még egy bóhócunk is akadt. Ki, mit tudott jól csinálni, azt adta elő. A felnőttek mosolyogva nézték a "szinvonalas" előadást. A fellépők jutalma a tapson kívül, egy kis édesség, gyümölcs, süti meg ilyesmik voltak.
Télen koriztunk a hullámosra fagyott kis tavon, vagy jó magas hóerődöt építettünk, lőréseket vágtunk rá, feltankoltunk hógolyóval és indulhatott a csata. Reggeltől késő estig szinte együtt voltunk. A legjobb a télben az volt, amikor a szánkóinkat a nagy lovasszán után köthettük, és 5-6 kilométer hosszan szaladt velünk a ló. Az összes kölyök visított ahogy a torkán kifért. Ahogy így írok róla, ma is hallom a száncsengő hangját.
Ezernyi dolgot találtunk ki. No persze nem voltunk azok a kimondottan földreszállt angyalok, úgy hogy néha el is náspángoltak bennünket, a mindenféle jótéteményeinkért.
Ami a legjobb benne, hogy ezekkel a fiúkkal, lányokkal a barátság a mai napig megmaradt. Ha évente egyszer- egyszer eljutok haza, bizony mi is sokszor nosztalgiázunk. Életre szóló élményeket szereztünk.
Hát ennyi röviden.
Emlékszem, amikor még nagy sláger volt a Hupikék törpikék, meg az Én kics pónim... De szerettem azokat a meséket.
Csak sajnálom, hogy felnövünk... jó lenne gyereknek maradni.
Csatlakozott: Jun 08, 2004 Hozzászólások: 879 Tartózkodási hely: Szeged
Elküldve: Szerd Okt 04, 2006 8:21 am Hozzászólás témája:
Sziasztok!
Tegnap összetalálkoztam egy tejporos zacskóval, és érdekes emlék jutott eszembe...
Valamikor 1988-89 környékén egy pici zacskós tejpor 60 fillérbe került. A havi zsebpénzem 100 Ft volt, és mikor édesanyám a kezembe adta, rögtön fogadtunk testvéreimmel, hogy el merek-e menni a boltba venni 100 db tejport. Ezzel ugyebár a zsebpénzemnek több mint a fele elúszik. Ám engem nem olyan fából faragtak, hogy megfutamodjak. Lelkesen átbaktattam a boltba, és kezembe véve a tejporos zacsit meghűlt bennem a vér... ugyanis felemelték a tejpor árát 80 fillérre! Legalább 5 percigg töprengtem, hogy most mi legyen, aztán elszántan elkezdtem bepakolni a szatyorba a tejporokat (az eladónő arca külön sztorit érdemelne). Hazaérve büszkén mutogattam, hogy ha én megmondtam, megmondtam.
Elküldve: Szerd Okt 04, 2006 8:44 am Hozzászólás témája:
Ezt találtam a neten:
"HŐSÖK
Ma olvastam, hogy akik a 80-as évek előtt születtek, azok valódi Hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek.
De tényleg! Gondolj csak bele, az 1980 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk.
Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem voltak semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi.
Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát rá külön szót. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani.
Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenesági rokona.
Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. (- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambonak csúfol / - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!) Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy mcdonaldson edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíroskenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a preDomestos korban.
Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg spectruma (az valami számítógép vót), de szó sem volt Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-ről, Surround Soundról, internetről, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról.
Kicsit le is maradtunk, bevallom már háromszor vettem ki egyik kedvenc filmem DVD-n a tékából, de még nem nagyon sikerült lejátszanom. Mindig lengyelül indul el, én meg egy negyedóráig nézem, aztán inkább visszaviszem. Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpongasztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők...
Mégis itt vagyunk.
Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult.
Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy iratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más
játszótársakat kereshetett magának.
A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Nekünk a szexhez nem kellett pornófilm és szexújság, de még szálloda sem. Akkor és ott csináltuk, ahol lehetőség volt rá, és ha valamit rosszul csináltunk, vállaltuk a következményeket, és újra próbálkoztunk. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehet el se mondtuk.
Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelőség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét. Ezek voltunk mi.
Hősök?
Talán.
Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak."
Köszönjük Silence... hogy betetted ide _________________ "A végtelen ott kezdődik, amikor a kezünkkel elérjük a csillagokat, és észrevesszük, hogy nem lettünk nagyobbak..."
Saszet Géza http://www.atlantiszharangoz.gportal.hu
Én talán első emlékemet mesélném el, nagyrészt ezért is szeretek álmodni, ha az ember emlékszik mi történt vele egy éves korában, igen kíváncsi lesz még sok minden másra.
A mostani házunkat építettük, éppen a pince fölött csinálták a vasszerelést és én, mint hatalmas túragép, mind az egy évemmel beromboltam a vasak közé és annak a rendje és módja szerint elestem. Emlékszek apám mosolygós aggódására (több jó emlékem sincs felőle) anyám kétségbeesésére (ez viszont azóta is naponta úgy 3-4 órát kitölt az életéből. És másokra arca is itt van előttem, a munkásoké, akik odajöttek megnézni, nem véreztem-e össze nagyon a munkaterüket és az egyikuk olyan kedvesen mosolygott, hogy egyből abba is hagytam minden pityergést.
Nem nagy sztori, nem is tanulságos, de nekem nagyon fontos.
Valamikor harmadikba, de erre már nem emlékszem pontosan, meg kellett tanuli egy verset "kívülről". Azokban az időkben valahogy nem rajongtam a versekért, de talán ez így nem kerek. A TANULÁSÉRT. Szóval teljességgel elfogadhatatlannak találtam a dolgot. De mivel a kényszer ott volt hát egye fene. Nagy László Balatonparton című versét tanultam meg. Nagyon szerettem azt a verset, és nem bántam meg. Utánna szivesebben tanultam az irodalmat, és nem problémáztam egy vers megtanulásán.
A vers...
Balatonparton
a nádi világban
megbújtam egyszer
s csodaszépet láttam:
bóbitás nádon
nádiveréb-fészket,
sásbokor alján
kis vízicsibéket.
Vadruca moccant,
topogott a vízre,
barna liléit
vízi útra vitte.
Senki se látta,
csak magam csodáltam,
ott a vízpartján
még sokáig álltam.
Játszott a nádas
széllel és derűvel,
s haza indultam
nádihegedűvel.
A fentiekről eszembe jutott egy igen régi sztori. Osztályfőnökünknek megszületett a kisfia és mi szünetben-mert közel lakott- elmentünk látogatni. Késtünk a magyar óráról amiért a tanár bácsi százszor leíratta velünk a következőt:
"Osztályfőnökük szeretete és tisztelete diákhoz méltó és becsülendő érzés. Mihelyt ez a nem kívánt méreteket ölti, helytelenítendő cselekmény.
Mert rend a lelke mindennek, és én nem feleltem meg ennek."
Ma sem igazán tudom értelmezni, de megjegyeztem a szavakat
Csatlakozott: Oct 07, 2006 Hozzászólások: 25 Tartózkodási hely: Kecskemét
Elküldve: Szomb Okt 21, 2006 10:36 am Hozzászólás témája:
Fú... komolyan?? ezt 100X?
Bazz, agyam szétdobnám unalmamban!
Inkább íratott volna valami 10 oldalas fogalmazást
Ez 197 karakter szóközöket is beleszámolva, az 100X ugye 19700 leütés... uhh, az nagyon sok oldal
Egy lap úgy 2000 karakter átlagban... szal tényleg 10 oldal
Csatlakozott: Jan 16, 2008 Hozzászólások: 11 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: Pént Jan 18, 2008 4:40 pm Hozzászólás témája: A legjobb emlékem
a legjobb emlékem talán ezzel kapcsolatban édesanyámhoz kapcolódik. amikor kicsi voltam, nem lehetett nagypapám ráhatására sok játékom, csak három babám. anyukám hétvégente amikor végre pihenhetett volna, nekem varrt babaruhákat és így bőven volt mivel játszanom. nagyon ügyes volt és ő találta ki azt is, milyen szépen be lehet egy ajtós szekrényt rendezni babaháznka
ez az ami a legjobban megragadt bennem.
Én nagyon rossz kislány voltam.
(szegény szüleim...!!) égtek miattam sokszor.
Nagyon jól mutatja be ezt az egyik versem
:
Kislánynak ilyen voltam
Kislányként a világot királyságnak látod,
csinosan mindig a hercegedet várod.
Hát én nem ilyen lány voltam.
Homokozóban alagutat fúrtam,
játszottam kommandóst, földön csúsztam,
fegyvert ragadtam, állandóan háborúztam.
Anyám minden dédelgetett álma szertefoszlott;
hogy nem leszek hercegnő, már akkor látszott.
Mindent szétszereltem, a világ olyat még nem látott,
hogy kislány csinálhat annyi ostobaságot.
Faágon csüngtem, dobáltam madarakat.
Mígnem a vasvilla lábamban megakadt.
Hiába szóltak, kérleltek tegyem le;
nem hallgattam rájuk, nem én! Már akkor se.
S míg mindenki más saját kárán tanul
nem úgy én! S tovább rosszalkodtam vadul.
Biciklivel falnak mentem, fejjel üveget törtem,
anyukám csoda-óráját darabokra szétszereltem.
De ő mégis csak azután lett mérgesebb,
hogy felnőttem már, de hercegnője mégse lett.
A helyzet az óta sem sokat változott.
De neki talán egyszer megadom, amiről álmodott.
Időzóna: (GMT +1 óra) Ugrás oldalra 1, 2 Következő
1 / 2 oldal
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
Gy.I.K.
Keresés
Taglista
Csoportok
Regisztráció
Profil
Üzeneteid olvasásához jelentkezz be
Belépés
Pont nem olyan rég beszélgettünk barátnőmmel régi játékokról (Rubik-kocka), reklámokról (Bármerre jársz, bármerre mész: ÁFÉSZ), örökzöld rajzfilmekről (Vuk). Örülök ennek a fórumnak! 
tényleg "életszagú" valóban nem lehet megállni nevetés nélkül.
égtek miattam sokszor.