"...hűs harmat hintáz a levelek csúcsán, a horizonton halvány vörös csíkot rajzol a kelő nap. egy-egy madár rikolt, köd dereng a víztükör felett. Nyu...
Csatlakozott: A leges-legelején :) Hozzászólások: 486 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: Kedd Okt 21, 2003 12:25 am Hozzászólás témája: Cikis vagy vicces?
Ha megesett már veled olyan, ami számodra esetleg cikis, kellemetlen, de egy külső szemlélő számára, vagy neked így már utólag kimondottan vicces, akkor meséld el nekünk. Persze csak ha van hozzá merszed. _________________ Si tacuisses, philosophus mansisses.
Legutóbb JeepCKing szerkesztette (Vas Márc 28, 2010 7:04 am), összesen 1 alkalommal
Hát úgy érzem ezt a témát kifejezetten nekem indították!
Na de hogy mások is szóhoz és lélegzethez jussanak egyelőre csak egyet mesélnék el... Igazából nem is cikis, de nagyon poénos és a mai napig nem tudom, hogy éltem túl, illetve az a bizonyos testrészem amiről írni fogok...
Szóval a kedvesem eljött családnézőbe a szüleimhez, illetve hát hozzám. Édesapám büszkélkedni akart a horgásztanyájával neki, ezért fogtuk magunkat és így hármasban autóval nekiiramodtunk. Én vezettem, mert a fiúk ivás után voltak azért még se már nekik kelljen... Megálltunk a horgásztanya előtt és kiszálltunk az autóból. Én ott kevertem kavartam nem tudtam eldönteni merre essek el a nagy dagonyában. A kedvesem ült hátul és előzékenyen rávágta a kezemre az autó hátsó ajtaját... Én nem tudom hogyan keveredett oda az ujjam, de a lényeg hogy rámcsukta... Ők szépen elindúltak én meg könnyes szemekkel lila fejjel az összecsuklás határán mozdulatlanúl tűrtem a fájdalmat de sikítani sem tudtam... Mire rájöttek hogy én valami miatt nem megyek megkérdezték hogy mi a nyavajatörés van velem... Na ekkor kiabáltam el magam:
"Nyissátok ki az a k*** ajtót!!!"
"Melyiket?"
"Azt ott!"
"De már bezártam!" (nincs centrálzár, két percbe telt míg kinyitották)
Szóval nagy nehezen kinyitották az ajtót, de én ott helyben rosszul is lettem az ujjam úgy nézett ki mint amikor a Tom ujjaira rávágják a zongora tetejét, volt benne egy kics görcs , de nem lett semmi baja...
Egy hét múlva már arra sem emlékeztem melyik ujjammal ma meg már abban sem vagyok biztos, hogy a jobb kezemen volt az az ujj amelyikkel történt!
Na látom már csak velem történnek cikis dolgok ... Lehet gyári hiba?
Na azért elmesélnék még egy történetet. Egy hónapja haza kellett látogatnunk Magyarországra, mert a kedvesemnek meghalt a nagymamája. Egy hétre mentünk nem többre így nem pakoltunk két bőröndnyi ruhánál többet. Erre is csak azért volt szükség mivel az én családom Győrben a kedvesemé pedig Budapesten lakik, szóval egy hétre elváltak útjaink. Nagyon hosszú volt az út, nem voltunk túl vidámak a hazautazás miértje miatt sem, meg aludni sem hagytak minket, bár lehet ha hagytak volna sem tudunk aludni, mert azért izgatottak is voltunk... Mikor megérkeztünk Londoni átszállásunk után Magyarországra szinte utolsóként érkeztek meg a mi bőröndjeink. Már szinte csak mi álltunk a szalagnál, rajtunk kívül még kb. 10 ember. Mikor végre feltűnt az egyik csomag nagyon megörültünk mert már azt hittük lemaradtak. Nagy vidáman ki akartunk ballagni mikor az egyik vámos fiatalember megszólított minket, hogy adjuk át útleveleinket és ezalatt még több kérdést is feltett, mint pl.:
-Mikor voltak utoljára Mo- on?
-Március 19- én
-ennyi az összes csomagjuk?
-igen
és elmondta a szabályokat a vámolással kapcsolatosan miközben természetesen kezében útleveleinkkel egy asztal felé sétált
-nincs vámolnivalónk, temetésre jöttünk és családot látogatni.
-azért csak nyissuk ki a bőröndöket.
na a párom bedühödött.
-Nagyon szuper! Mindig jó hazatérni! Isten hozott Mo- on!
Közben tudtuk, hogy a szülők és a rokonság apraja nagyja már amúgy is aggódik, mert kint álltak, vártak minket mi meg már eleve késésben voltunk, mert a csomagok nem akartak jönni.
A párom nagyon dühös volt, fáradt és bosszantotta a vámos flegmasága is. Végül odáig fajult a dolog hogy egyenként kellett a ruhákat kipakolni a bőröndből és még a tárcáinkat is átnézte, hivatalos levelekbe is beleolvasott (fizetési papír) és az iratainkat is kivette egyenként.
Na most én elég zavarba jöttem amikor az én bőröndöm került sorra. Nem mintha lett volna benne olyasmi amit szégyeltem volna, na de azért, hogy a bugyijaimat és mellbugyijaimat egyenként ki kellett pakolni az azért elég vad volt... A párom szerint a pasi is zavarba jött a látványtól... és a plafont nézte. Én nem tudom, mert rá se mertem nézni a hapsira, csak minden bugyikához mondtam valami szöveget, hogy zavarom leplezzem, meg amúgy is ilyen dilis csajszi vagyok ...pl.:
-jujj Pisti! Emlékszel erre a kis tangára? hmmm...
végül is szabadon elmehettünk, de a rokonság már nagyon ideges volt mert már mindenki kijött csak mi voltunk bent a csarnokban...
Köszönöm a story-kat. Pont ilyenekre gondoltam, amikor megnyitottam ezt a fórumot. Remélem mások is lesznek olyan bátrak, hogy írjanak ide egy-egy történetet. Nekem is lesz majd... ...egyszer. _________________ Si tacuisses, philosophus mansisses.
Elküldve: Pént Dec 26, 2003 1:44 am Hozzászólás témája:
Egy kedvenc történetem, igazából az arany köpésekhez is beillene, de magyarázat nélkül kevésbé érthető, s így inkább humoros történet lesz belőle.
Anno nagyon régen katonai kollégiumba jártam ahol nagy volt a fegyelem s a katonás viselkedés kötelező volt. Délutánonként kötelező szilencium volt, melyet egyeseknek s így például nekem is a tanteremben kellett eltöltenem. Itt mindig kevesen voltunk így még a ha sutogott is az ember könnyen meghalhatta a századosunk aki felügyelte a rendet. Egyszer egyik jó barátom felállt az asztalától minden szó nélkül, s lazán végig ment az osztály termen, majd neki állt a tanári asztal fiókjaiban keresni valamint (mint később kiderült csak író lapra volt szüksége). A százados aki közvetlenül ott ült mellette egy percig csendeben s csodálkozva figyelte, majd így szólt
- Fiam, magam meg az Istent csinál itt ?!
- Jelentem a fiókban kutakodom!
- S kapott rá engedélyt, hogy feálljon
Barátom egy pár másodpercig gondolkodott majd kivágta magát:
- Százados úr! Kérek engedélyt túrkálni!
Hát ez a mondat végleg rajta maradt...
Másik sztorim ahhoz kapcsolódik, hogy életemben először, hogyan hangzott el egy művem. Szintén a kóterben esett meg, s ugyan csak szilencium alatt. A százados a mindenkitől kért egy jegyzetet már nem tudom milyen katonai dolgokról, amit a tanuló idő végén kelett leadni. Szokás szerint az utolsó percre hagytam az egészet, s csak egy pár sort kapartam le, egy író lapra. A baj ezután jött amikor egy megbízott el kezdet összeszedni, őket én nem figyeltem oda, hogy mit vesz el a padomról, mert valami mással voltam el foglalva. A százados végig lapozta az egész pakkot majd egyszer csak megállt a keze. Csodálkozó arccal kikapta az egyiket s belemélyedt majd köhögött egyet, hogy magára vonja a figyelmet, s hangosan elkezdte olvasni, egy versemet. Ez még nem is lett volna gond, de a témája nagyon személyes volt. Akkor úgy éreztem, hogy menten a föld alá süppedek, bár így utólag visszagondolva, életem nagy napja volt. Természetesen az egész osztály dőlt a nevetéstől, mikor szóltam hogy az enyém. Innentől kezdve a százados mindig az osztály nótafájának hívott, s mondanom sem kell, hogy gyorsan elterjedt a hír. Nem szégyeltem magam csak idegesítő volt, hogy az összes irodalom tanár engem akart felkarolni, s állandóan a nyakamon lógtak. Valamint hirtelenjében a kóter összes költője felfedte magát s hozzám jártak, nem győztem magyarázni, hogy ez nem a "holt költők társasága"
Nos egyenlőre ennyi, nem tudom mennyire voltak humorosak, vagy viccesek, nekem nagyon szép emlékeim, s ha összefutok egy- egy kolégiumi ismerőssel, mindig felemlegetjük a sztorikat
S azt még nem is meséltem amikor el kötöttük a százados kocsiját, talán majd legközelebb... _________________ Hogy mit gondolok a Nyugati civilizációról? Egész jó ötlet lenne végre. (Mahatma Ghandi)
Az eset, úgy 20 éves korom magasságában történt. Akkoriban a postánál dolgoztam, a telefonközpontban. Este 11 óra után egy esős őszi estén ballagtam a buszmegálló felé. El voltam mélyen gondolkodva, és szinte megszűnt körülöttem a világ. A lábam automatikusan vitt a megszokott úton. Nevezetesen a zebra felé. Leléptem és ballagtam volna át, amikor hallom, hogy egy autó csikorogva fékez valahol. Felnéztem, és földbe gyökerezett a lábam, mert ami fékezett az egy, hatalmas kamion volt, és tőlem mindössze 2 méterre állt meg. A hideg háromszor kivert. Aztán kiugrott egy vékony kis pasi, és apait anyait beleadva, egy hatalmas pofon gazdájává tett. Aztán azonnal ordítva közölte?
- Anyukám te vagy a kilencedik aki az én kamionom alá balettozik.
Haza akarok érni Pestreeeeeeeeeeeee!!!!! Érted?
Mindez Komáromban történt. Utána újra odalépett hozzám bocsánatot kért, adott egy hirtelen puszit, és elment.
Akkor oltári ciki volt. Nyomban körülnéztem, hogy ki látta. Szerencsém volt, senki. Ma már tanulság számomra. Hát ennyi.
Igaz ma már nagyon vicces de sokáig őrülten szégyeltem magam miatta! Gyerekkorom óta társasházban laktunk, 8 lakás mindenki ismerte a másikat! Így mindenki tudott mindent ami történik. Sőt ha valaki eltüszentette magát össze szaladt a ház, hogy zsebkendőt adjon!
Fülledt nyári este volt olyan 22.00-22.30 magasságában. A nappaliban ültem az Anyuval ahol egy elég nagy ablak van és jól látni a közeli hegyeket meg a várat. Figyeltük, hogy a hegyek felől hatalmas vihar közeledi. Imádom a vihar előtti időt, ezért Anyával kimentünk az erkélyre, hogy amíg nem esik az eső figyeljük a távolkban cikázó villámokat. Gyönyörű és félelmetes volt, de nem féltünk mert még messze volt tőlünk. Anyukám hálóruhában, én pedig csak egy bugyiban áltam az erkélyen! Ez önmagában nem is lenne baj. De egyszercsak hatalmas szél kerekedett, mi élveztük, mert addig nagyon meleg volt! Aztán egyszercsak bumm! Hatalmas dörrenéssel bevágódott az erkélyajtó. A vihar pedig csak egyre közeledett, az ajtón meg belül volt csak kilincs. Az ablak zárva volt. Próbáltuk benyomni az ajtót, de esküszöm, soha nem zárt még ilyen jól mint akkor. Már nagyon fáztam! Anyukám ekkor kitalálta, hogy ha nyitva van valakinek az ablaka, akkor biztos meghallja ha kiabálunk! Elkezdtük szólítgatni az alattunk és a mellettünk lévő szomszédot. Még végre az egyik meghallotta a vihar már fölénk ért. Hatalmas mennydörgések és jéghideg eső záporozott, ránk én meg kint álltam ruha nélkül!
Jöttek a szomszédok. De ekkor jött a következő gond! A bejárati ajtó be van zárva, és ami fő dupla zárral. Na jött a balta. Valahogy sikerült feltörni.
És legcikibb besorjázott 4-5 szomszéd férfi, hogy kinyissa az ajtót. Én csuromvizesen és ruhátlanul tapadtam az Anyukámhoz, hogy takarjon belőlem valamit!
És a kaland vége életem első mellhártya gyulladása lett!
Bár nem velem történt, de nagyot nevettem rajta, úgyhogy leírom nektek:
"Egyik délután a bankomban álltam sorban, amikor kislányom elhatározta, hogy levezeti fölös energiáit, és ámokfutásba kezd. Mikor nagynehezen sikerült elkapnom, szigorúan rászoltam:
-Ha nem hagyod most azonnal abba a rohangálást, elfenekellek!
Mire ő fennhangon:
-Ha nem engedsz el most azonnal, megmondom a nagymaminak, hogy láttam tegnap este, amint puszilgatod apu pisilőjét!
Azt hiszem ilyen csend még nem volt egy bankban, még a pénztárosok is megdermedtek kezükben a bankó-kötegekkel... Méltóságom utolsó morzsáival még sikerült kivonszolnom a lányomat az ajtón, de még épp hallottam az összecsukódó ajtószárnyak között, amint kirobban mögöttem a röhögés..."
Hát igen ... a gyereksztorik ... akinek van minimum egy is belőlük az a végtelenségig mesélhetne.
3 éves fiacskám (most már sajnos 13 éves ló .. ) éppen egyik rettentően taknyos korszakát élte. A konyhában tettem-vettem, mikor kétszem csemetém nagyobbik fele eltüsszentette magát. Ahogy illik ... taknya-nyála egybefolyt (már bocsi a kifejezésért) ... ezen felháborodva borzalmas bőgésbe kezdett. Hirtelen nem tudtam mihez nyúlni, egy ócska háziruha volt rajtam - gondoltam: majd kimosom -, kaptam a ruha alját és letöröltem ordító csemetém rendesen csulás arcát.
Délután szépen felöltöztünk és elindultunk sétálni, bevásárolni. Ahogy nézegettem a piacon a választékot, fülemet megütötte az ismerős hang: a gyermek tüsszentett. Belenyúltam a zsebembe, hogy az ilyen esetekre előkészített zsepivel összetakarítsam a produktumot ... aztán az események viharosan felgyorsultak ... a kölök farkofelvágva hozzám rohant, felkapta a szoknyám alját és alaposan megtörölgette benne a kis pofiját ... ráadásul nem is a visszájába!!!
... ááááá ... kicsit sem röhögtek a népek ....
Csatlakozott: Mar 20, 2004 Hozzászólások: 10 Tartózkodási hely: Nógrád megye
Elküldve: Pént Máj 07, 2004 10:51 am Hozzászólás témája:
Pár éve egy rakomány baráttal voltunk egy légibemutatón. A társaságban volt jónéhány kisgyerek is . Egyikük különösen élénk fantzáziájú, de nagyon bambácska kisfiú, a szülei a széltől is óvták. A lelkére kötötték, hogy ne merjen elmozdulni, mellőlünk, egy darabig még mindenki élénken figyelte merre csetlik botlik, de aztán egyszer csak szemelől vesztettük. Hatalmas tömeg volt, szinte egy tűt sem lehetett leejteni.
Rémülten rohantunk, ahányan csak voltunk annyi felé! Kerestük őt mindenhol, már be is mondattuk a nevét és azon is gondolkoztunk, hogy stólunk a rendőrségnek is.
Eszembe jutott, hogy a kocsinál még nem néztük meg. Vissza rohantam a parkolóba, hát mit látnak szemeim ott álldogált a kocsi mellett háttal nekem a kis szentem. Oda mentem, ekkor már dühös voltam, hogy lehet ekkora mamlasz, oda léptem és karon ragadtam és ráordítottam valamit. Mire észrevettem, hogy a karomban üvöltő gyerek nem a mi elveszettünk, hanem egy két méter magas kopasz "bikafejű" apuka egyetlen csemetéje. A kocsi olyan volt csak a rendszám hibádzott, és ki nézte, hogy milyen ruha van azon a gyereken...
Szerencsére megúsztam sűrű bocsánat kérésekkel
Na de aztán amikor megtaláltuk a mi "elveszettünket", nevetve belevágta a képünkbe, hogy "Ok! Akkor most szórodjukn szét!" Azt már mondanom sem kell, hogy akkora pofont kapott az apjától, hogy szegénykének megkondult a feje...
Csatlakozott: Mar 12, 2004 Hozzászólások: 17 Tartózkodási hely: Vásárosnamény
Elküldve: Szomb Máj 08, 2004 8:37 am Hozzászólás témája: hát megesik ilyen is:)
az én sztorim nagyon egyszerű:
képzeljetek el egy bulit, mellé egy szép csinos lányt és engem. mi nem ismerjük egymást, akkor ismerkedünk meg, megyünk táncolni stb, szóval pörgünk. innentől az én verzióm:
a lány a fülembe súg:
- édes vagy!
erre én:
- te is!
most a lány verziója:
L.: Hanyad éves vagy?
ÉN: Te is!!!!
szóval értitek! tanúlság, ne beszélgess a tánctér közepén!!!!!
Elküldve: Kedd Jún 08, 2004 10:24 pm Hozzászólás témája:
Sziasztok!
Az én történetem a következő:téliszünetbem gondoltam egyet ás átmentem Orosházára a legjobb haveromhoz, mondtam nézzünk körül a városban..pont aranykapu volt...a főutca tele emberekkel...járkálunk és röhögünk...mondtam, h. igyunk meg egy forrócsokit...bementünk..kértem kistolgálótál két forrócsokit...erre ő visszakérdez h. :Két vagy három decit? Na most ezt én nem értettem tisztán..csak azt hallotam h. valamit kérdez..ránéztem és azt mondtam h.: Igen! Aki bent volt az étkezdsében, mind nagyon röhögött..de legjobban mi. CSak a pultos nem..ő elkekzdett velem ordítani. Jó hát ez így leírva annyira nem vicces, de az ilyen dolgok így leirva sosa olyanok..ott kell lenni..
Csatlakozott: May 29, 2004 Hozzászólások: 37 Tartózkodási hely: Pápa
Elküldve: Csüt Júl 29, 2004 4:54 am Hozzászólás témája: vallás hétköznap
Egyszer sétáltam a városban a haverokkal. Éppen valamelyik világmegváltó tervemről beszéltem, és mint mindig, most is rendesen gondolataimba merültem. Szembejött velünk egy férfi. Egyszer csak rámksöszönt:
- Szia Balázs! - felkaptam a fejem, és megláttam, hogy Zoli atya az. Ilyenkor "Dícsértessék Jézus Kirsztus!"-t illik köszönni, de ez nekem nem jutott eszembe. Nem akartam, sokáig magatehetelenül bámulni magam elé, ezért kinyögtem az első eszembeötlő kezdést:
- Üdvöz légy Mária! - ha azt állítom, hogy a haverok és az atya is csak kiröhögött, akkor nagyon enyhén fogalamzok...
A másik hasonló eset az volt. Amikor hosszú, fárasztó nap után hazaértem a suliból. Kicsit lehuppantam a TV elé, és próbáltam meggyőzni a szemhéjaimat, hogy maradjanak nyitva. Megszólalt a telefon. Felvettem, és bemondtam az első kezdést, ami eszemebjutott:
- Az Atya, a Fiú és a Szentlélek. - ebben a pillanatban lesett, hogy mit mondtam.
- Én... ő... Z. Károlyt... a festőt... - nyökögte a meglepett telefonáló. Hívtam apámat, aki ott ült tőlem nem messze, és majd megszakadta röhögéstől. Átvette a telefont, és megszólalt.
- Itt az Atyja.
Csatlakozott: May 29, 2004 Hozzászólások: 37 Tartózkodási hely: Pápa
Elküldve: Vas Aug 08, 2004 1:37 pm Hozzászólás témája: Hazug embert előbb, mint a sánta kutyát.
Én nem tudom, hol hogy megy a jogosítványhoz szükséges egészsgéügyi vizsga letétele, de nálunk egyszerre három-négy embert vizsgáztatnak. Az elsőtől kérdeznek, ha nem tudja, a kérdést megkapja a második, és így tovább. Aztán az első mehet a gyakorlati részre.
Egyik osztálytársam, későbbiekben csak Medve, berobogott a hetedik óra után az iskolába. Ezen enm csodálkoztunk, hiosz nyolckor EÜ vizsgája volt, és ki akarna utána beténferegni az órára? Szomorúan újságolta, hogy meghúzták, de az egsézről az oktató tehet, mert olyat kérdeztek, amit nem is tanultak. (A sokadik kérdésünkre beismerte, hogy már arra sem emlékszik, mit kérdeztek tőle.) És a csoportból, aki bent volt, azt mind meghúzták.
Délután találkoztam egyik haverommal. Ő is épp azt mesélte, hogy ma volt egészségügyin.
- Hallottam, hogy egy egész bandát meghúztak, mert nem tudott válaszolni egyetlen kérdésre.
- Nem, ma csk egy ember bukott meg.
- Egy magas, stb. - itt megadtam Medve személyleírását - fiú?
- Igen, vele voltam egy csoportba.
- És mit kérdeztek tőle?
- Azt, hogy a vér milyen színű.
- Csak ezt? És mit válaszolt
- Azt, hogy piros és kék. Ezután a vizsgáztató kidobta.
Elküldve: Kedd Aug 24, 2004 7:46 pm Hozzászólás témája: Esés
Ez történt: Győrben a szokott helyünkön Arabonában lébecoltunk, igaz nem várva a kellemtlenséget. Még felfelé egész jól ment minden, mozgólépcsőn sem történt semmi különös. De lefelé én peches megszívtam nagyon. A többiek szokás szerint előre mentek, mert tudták, hogy én kinem állhatom a mozgólépcsőket. De most az egyszer azt kérték jöjjek le úgy, hogy közben őket nézem (a félelem legyőzés érdekében). Na igen ám de ennek meglett az eredménye, rájuk néztem, félre léptem és lefelé a lépcsőn gurúltam le. Mindegyikünk, legalábbis én teljes pirospaprika lettem, és röhögtünk. Aki látta az mind nevetett, és a kamera is örök emléket hordozhat e ballépésről.
Elküldve: Vas Szept 19, 2004 5:37 pm Hozzászólás témája:
Ciki és nevetséges! * Kb. 6 évvel ezelőtt, amikor dr Csernus Imre pszichiáter még nem volt ilyen ismert, egy barátommal egy harmadik barátunkat vittük egy budai kórházba a kezelőorvosához gyógyszert íratni. Az autóval beálltunk a kórház udvarára, a pszichiátriai osztály épülete elé, a "beteg" barátunk pedig bement gyógyszert íratni. Tél volt, nagyon hideg és szakadt a hó, percek alatt szinte betemette az autót. Több mint félórai várakozás után nem bírtuk tovább és a barátommal bementünk az épületbe, hogy megkeressük a srácot. Följutottunk a pszichiátriára, dupla csapóajtó, bementünk és jöttek szembe a szemmel láthatóan echte bolondok, agybetegek, őrültek, na, gyorsan ki is jöttünk onnan. Megyünk a folyosón egy pár métert, mire ott áll két fazon, az egyik szakállas, csapzott, a haja össze-vissza, piros kockás ingben, pont, mint aki ápolt, azaz hülye. Azt mondja a piros kockás inges: Heló, segíthetek valamit? Mire a barátom, félhangosan, a fülembe, de úgy, hogy a kockás inges is hallotta: -Na húzzunk innen, mert ez is tök hülye! Bementünk a nővérszobába információért, mire a főnővér közölte, hogy a folyosón áll az osztályvezető főorvos, dr Csernus Imre, piros kockás ingben, kérjünk tőle információt.... !!! * Na, visszamentünk a dokihoz, az meg aszongya: tudtam, hogy hülyének néztetek, dehát én csak segíteni akartam! Aztán jött a bocsánatkérések tömkelege és tényleg nagyon ciki volt! Viszont dr Csernus nagyon jó fej, kedves, és sokkal kevésbé szigorú (legalábbis velünk az volt) élőben, mint a tv-ben. * Na sziasztok: jozsefdancsa
Elküldve: Csüt Szept 23, 2004 1:26 am Hozzászólás témája:
Az én történetem egy laktanyában játszódott valamikor 8-10 évvel ezelőtt. Megtörtént esetet írok le, de a szereplők nevét és a helyszínt nem teszem közzé.
Szóval.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon keményszívű laktanyaparancsnok. Nevezzük őt az egyszerűség kedvéért Muki dandártábornoknak úrnak. Termete rettenetes daliás volt, kb: 165 centis, peckes alakjával bohózatba illően kente a vigyázz menetet minden egyes napi laktanyaszemle alatt. Így történt ez egy októberi, vagy novemberi reggel is – már nem emlékszem - lent az alakuló téren. Felsorakozott az egész Dandár. 06:50- kor óramű percre pontossággal megérkezett Muki. Már vagy 200 méterről kente a vigyázz menetet, azt hittük soha a büdös életbe nem ér oda hozzánk. Emlékszem majd szétfagytunk olyan hideg volt, mellettem valaki megjegyezte - úgy hogy mindenki hallja -, na a buzi, fogadjunk már így is jött be dolgozni. Na erre megkezdődött már egy elfojtott kuncogás. Muki amúgy a Laktanyától 2-3 km-re lakott, és minden reggel gyalog jött be. Direkt élvezte már korán reggel leordítani a kapuszolgálatot, az őrséget, - meg hagy ne soroljam tovább, aki volt katona amúgy is tudja miről beszélek -. Igazi begyepesedett fejű minta katonaembert szimbolizált. Ami kerek volt azt vinni kellett, ami meg szögletes, azt gurítani. Az óbégatáson kívül szerintem máshoz nem is értett. Ja, persze mondanom se kell a piát azt szerette. Látszott a fején, ugyanis minden reggel ki tudja mennyi feles konyakkal startolt otthonról. Na ne felejtsem szavamat, nagy nehezen odatéblábolt hozzánk. A vezénylő parancsnok szokásos kukorékolása belehasított a levegőbe:
- Dandár! Vityásssz!!! – visszhangzott.
Meg a mindenkori blablabla jelentés, …stb, stb. Síri csend az alakuló téren. Valahol nagyon messze egy halk kutyaugatást lehetett hallani, meg a szellőt, ahogy susogott a kopaszodó fák ágain. Muki határozott léptekkel felmasírozott a pódiumra, ahonnan szokásához híven nyomta torkaszakadtából az őszintét, - valahogy úgy, mint Hitler.
- Jó reggelt honvédek! Köszöntött.
Ebben a pillanatban valaki a tömegből egy iszonyatos hangosat szellentett, de egy akkorát, hogy szabályosan megijedtünk egy páran. Na ellehetett képzelni milyen volt a köszönésére a válasz. Alig volt aki kimerte nyitni a száját röhögés nélkül, mindenki összeszorított vicsorgó fogakkal állt, és vállait próbálta kihúzni, hogy ne látszódjon a kuncogás.
- Erőt, egészséget! Hangzott tőlünk elég foghíjasan.
Utána elkezdődött a prédikáció. Ami belefért apai anyai. Már úgy látszott mérséklődik a helyzet és a feledésbe merül a jókedvünk, amikor egy érdekes dolog történt. Muki éppen azokat méltatta, akik előző este kiszöktek a városba engedély nélkül:
- Azok a mocskos alávaló gazfickók!
- Majd én megmutatom hogyan kell példát statuálni, ha kell itt a panaszkodó szüleik előtt fogom őket leszopni!
Na itt megakadt, mint egy madzagos kotló. Tudta jól, nagyon elrontotta. Leszopatni-t akart mondani, de nem az sikerült. Nem kellett több a tűzre, kész volt az egész banda. Volt aki majdnem összeesett, és volt aki a nemi szervét markolászta, mert úgy érezte rögtön bevizel a röhögéstől. Muki ura volt a helyzetnek, feje mint a pirospaprika, kezével a pódiumot püfölte úgy kiabált: - Fejezzék be azonnal! Miközben a mikrofon szája előtt elkezdett himbilimbizni úgy, mint egy pornófilmbe a vibrátor.
Hát valami ilyesmi élményem maradt meg a katonaságból bennem. Ha valaki megkérdezi ma tőlem mi értelme volt az egésznek, arra csak azt válaszolom: jó bulik voltak. Mára így látom az egész értelmetlen hajcihőt.
Csatlakozott: Jan 19, 2005 Hozzászólások: 10 Tartózkodási hely: Gyöngyös
Elküldve: Pént Jan 21, 2005 2:59 am Hozzászólás témája:
Hát, ez nem cikis, nem is annyira bosszantó, inkább mókás... Előfordult-e már veletek, amikor éppen írtok valamit (én gépen szeretek írni mindent), pár percre kimentek a szobából, és közben a macska úgy gondolja, hogy a lehető legkényelmesebb hely a lakásban az a billentyűzet, mire visszaértek, addigra már el is aludt, a képernyő meg oldalakon keresztül tele van mondjuk nyolcasokkal?
Elküldve: Szomb Jan 22, 2005 11:17 pm Hozzászólás témája:
Az eset Győrben történt az Arabonában.Gyakorlat után oda szoktunk járni
,az volt a törzs helyünk.Mindig jó volt ott lenni,mert bolondoztunk.Csak én
fő bolond aki mindig szeret vidám lenni és mivel mozgó lépcsők is jelen voltak,
lefelé tarottam épp.A többiek már lent vártak.Nem gondoltam,hogy pont ez fog történni,
de azthiszem ,hogy nagyon kétballábas vagyok:)).Szóval mikor lefelé tartottam,és
nekem rájuk kellett néznem,hogy min röhögnek,de muszálj volt ,mert tiszta vörös volt a fejük
és olyan mulisan néztek ki ,én meg pont eközben léptem rá a lépcsőre és ne adj isten
nem félre léptem.Legurultam....,feláltam és elkeztem nevetni,persze segítettek majd csak utána
mikor jól kiröhögtem magamat.Akik látták mindenki nevetett.Azthiszem van is egy videó emlékbe
ott.Persze ez már,úgy 3 éve történt,de ez volt a legmulisabb.
Na most ez cikis vagy vicces:))
Csatlakozott: Jan 19, 2005 Hozzászólások: 10 Tartózkodási hely: Gyöngyös
Elküldve: Szomb Jan 29, 2005 9:46 pm Hozzászólás témája:
Nemrég történt meg velem ez az eset... Kedvesemmel úgy beszéltük meg, hogy a 19:20-as busszal jön be Gyöngyösre. Én addig elmentem sógoromékhoz. Úgy fél hét körül sógoromék kitalálták, hogy elmennek az Ismert Bevásárlóközpontba, menjek velük, Én mondtam nekik, hogy nem lehet, hiszen egy óra múlva jön a barátnőm. Abban maradtunk, hogy maradok náluk, és odaadták a pótkulcsot, hogy majd másnap visszahozom. Amikor indultam a buszmegállóba, bezártam a lakás zárjt, majd a biztonsági zárat is be szerettem volna zárni. Nyáron, amikor nyaralni voltak, ott laktam egy hétig, hogy vigyázzak a házra, meg betont is kellett locsolnom (felújítják a családi házukat, azért költöztek addig egyik ismerősük üresen álló lakásába) úgyhogy tudtam, hogy nem lehet egyszerűen bezárni a biztonsági zárat, volt valami módszer rá... (talán meg kellett húzni az ajtót, már nem emlékszem) szóval jó sokat tötyörésztem. Aztán úgy döntöttem, hogy elmegyek a buszmegállóba, aztán hazafelé menet először visszajövünk ide, és bezárjuk rendesen. (Nem akartam a cilinderzárra bízni a lakást, mert már háromszor-négyszer betörtek hozzájuk, és amikor vásárolni mennek, nem lehet tudni, mikor érnek haza, lehet, hogy már nyolckor, de lehet, hogy csak hajnali egy körül.) Na, szenvedtünk tovább a zárral egy háromnegyed órán keresztül. Mindenféle módot kipróbáltunk, de a zár csak nem akart bekattanni... Felületes szemlélő akár betörőnek is nézhetett volna minket... Háromnegyed óra múlva befutnak sógoromék, és nővérem kérdezi, hogy mit szerelünk az ajtón. Mondom neki, hogy de jó, hogy megjöttek, nem tudom bezárni a biztonsági zárat, mire sógorom közölte, hogy már egy jó ideje ők se... Szóval összesen egy óra hosszat fölöslegesen kínoztam szegény ajtót (A sztori utóélete: abba a zárba, amit már október óta nem tudtak bezárni, másnap egy reszelő segítségével kb. tíz perc alatt sikerült életet lehelnem ) _________________ Randall
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
Gy.I.K.
Keresés
Taglista
Csoportok
Regisztráció
Profil
Üzeneteid olvasásához jelentkezz be
Belépés
de egy külső szemlélő számára, vagy neked így már utólag kimondottan vicces, 
akkor meséld el nekünk. Persze csak ha van hozzá merszed.
Igazából nem is cikis, de nagyon poénos és a mai napig nem tudom, hogy éltem túl, illetve az a bizonyos testrészem amiről írni fogok... 
Én nem tudom hogyan keveredett oda az ujjam, de a lényeg hogy rámcsukta... Ők szépen elindúltak én meg könnyes szemekkel lila fejjel az összecsuklás határán mozdulatlanúl tűrtem a fájdalmat de sikítani sem tudtam... Mire rájöttek hogy én valami miatt nem megyek megkérdezték hogy mi a nyavajatörés van velem... Na ekkor kiabáltam el magam: 
, de nem lett semmi baja...
Már szinte csak mi álltunk a szalagnál, rajtunk kívül még kb. 10 ember. Mikor végre feltűnt az egyik csomag nagyon megörültünk mert már azt hittük lemaradtak. Nagy vidáman ki akartunk ballagni mikor az egyik vámos fiatalember megszólított minket, hogy adjuk át útleveleinket és ezalatt még több kérdést is feltett, mint pl.:
,feláltam és elkeztem nevetni,persze segítettek majd csak utána