Csatlakozott: A leges-legelején :) Hozzászólások: 486 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: Vas Jún 29, 2008 10:25 am Hozzászólás témája: Te miért alkotsz?
Sziasztok!
Kolomp felvetése alapján íme itt egy új téma, amiben lehet beszélgetni.
Kolomp írta:
Sokan vagyunk itt az AMF-en s a legtöbben nem ismerjük egymást személyesen. Írunk, alkotunk s méltatjuk egymás műveit. Van úgy hogy rajongva, van úgy hogy cikizve, esetleg gúnyolódva szólunk a másik alkotásához, sokszor nem is sejtve mi is húzódhat meg a háttérben.
Épp ezt a hátteret mesélhetjük itt el akár egy-egy vers, akár egy egész élet kapcsán. (Azért arra megkérnék mindenkit, hogy reklámfelületnek ne használjátok a topikot, ha csak EGY versről van szó, a megemlítésének különleges oka legyen!) Talán, ha jobban megismerjük egymást, könyebb lesz megérteni a verseinket, írásainkat, képeinket.
S ha már megkértem Jeep-et ennek a témának a létrehozására, úgy illik hogy én kezdjem a sort.
Gyerekként úgy tanultam az irodalmat, mint bárki más, nem szerettem különösebben. Nem mondom, hogy nem vettem néha a kezembe egy-egy verseskötetet, de nem ez volt a jellemző rám. Aztán, kamaszkorban jöttek a "nagy" szerelmek, és mint sokan közülünk, megpróbáltam érzéseimet szavakba, versbe önteni. A legtöbb esetben ezek a versikék elmerültek a süllyesztőben, sokszor a címzettig sem jutottak el.
Aztán... úgy 6-7 éve egy chat oldalon bohóckodva sokszor rímekben beszélve "idegesítettem" a többieket, s a kezdeti sikereken felbuzdulva megszülettek az első versek. Aztán jött az AMF.
S hogy miért írok? Gépek között élek, karbantartó-gépszerelő szakmám a mindennapos rutinra, problémamegoldásra épül. Ebből ki KELL szakadni néha. A "reál élet" mellé kell egy kis "humán szórakozás". Kikapcsolódás ez, s egyre komolyabban vett hobbi. Nem beszélve a munkatársak felé lőtt kínrmímekről (Megjött az új üzenet, bezárják az üzemet!). Megtöri néha a monotonitást.
_________________ Si tacuisses, philosophus mansisses.
Elküldve: Hétfő Jún 30, 2008 12:25 am Hozzászólás témája:
Sziasztok!
Alkotás vagy leírni, elmondani, lerajzolni, zenélni, megalkotni egy darab agyagból a képzeletet,gondolatot leírni.festeni,beülni a 100tagú cigányzenekarba,....alkotás?...... Amatőr művészet a 21.sz.ban az, ha leülsz egy padra és 6 oldalt, szánsz,ide?Ha nem érzed annak akkor ne is regisztrálj!,Mindenki ismeri magát! Ha nem ismeri saját magát,akkor segítségre van szüksége! Attól még lehet művész! Bárki!
Ha negyed óráig,de mindenki az!Igaz?
Minden zöld szín zöld!
Egy félreértett gondolat a plágiumról!
Nem szabad!
Üdv:Jánik
Elküldve: Hétfő Jún 30, 2008 3:29 pm Hozzászólás témája: ...
Csatlakozva Kolomp indítványához, pár szóban...
Gyermekkorom egyik legszebb emléke, amikor a karácsonyi ajándékokat bontogattunk.
Édesanyánk többnyire könyvet vett nekünk. Az új kötetek illatát máig érzem...sokat olvastam ezidőtájt.
A könyveket, azóta is nagy tiszteletben tartom.
Az iskolában már kevésbé sikerült velem megszerettetni az irodalmat.
Akkori magyar tanárommal többször volt vitám, egy-egy vers elemzése kapcsán.
Az ilyen „beszélgetések”, többnyire, nagy csendemmel értek véget.
Talán ebből az élményből is fakadóan, inkább bátortalanul mondok véleményt mások rímbe szedett gondolatairól.
Irományaim alig két éve kezdték el a sort.
Itt kaptak otthont már születésük kezdetekor az AMF-en.
Igaz, majd kétszáz „kezdeti” próbálkozásom, már nincs e helyen jelen…de, továbbra is gyarapodnak.
Sikerre nem hajtok. Írni, papírra vetni gondolataim, napjaim részévé vált már.
Régebben festegettem…azóta is szeretek „képekben” gondolkodni.
Formailag a „szabadvers” külső jegyei illenek beküldéseimre leginkább.
Nem érzem „őket” verseknek…sokkal inkább, sorsom homokórájának gyorsan pergő szemcséinek, melyből egyre kevesebb van.
Nem utolsósorban szeretném még elmondani azt is, hogy jó és szeretek olvasni másokat.
Legyen az, „kezdő amatőrköltő”, vagy, „vérprofi” kortársalkotó.
Mindenből lehet tanulni…sok műben lelhetünk számunkra értékes, „belülről” indult kincset, melyet valahol, valaki felénk indított…rá kell találni, „megérezni” illatát, hagyni, hogy elvarázsoljon, akár utat mutasson, vagy szerezzen egy jó napot, akár rosszat..de, elgondolkodtatót.
Ajándék.
Csatlakozott: Apr 06, 2007 Hozzászólások: 85 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: Hétfő Jún 30, 2008 6:54 pm Hozzászólás témája:
Az óvodában mindig azt tanították nekem, hogy szeretek valamit csinálni, akkor csináljam azt, szívvel lélekkel. Már akkor sem tetszett ez a dolog. Mert rajzversenyeke nyertem már 5 évesen, mégsem szerettem annyira soha.
Majd az általános iskolában újra jött valami, ami miatt ecsetet ragadtam. A versenyszellem az osztálytársakkal. A festészetben már az elején nagyon egyedi hangom volt a tanítóim és a mások szerint is. De ahogy az iskolában változott a tanárgárda, úgy az én kedvem is. És megint elfelejtettem, hogy tudok rajzolni, festeni.
A középiskolai évek alatt meg szinte teljesen megszűnt a művészet és én közöttem a kapcsolat. A diákok, de még a tanárok se sarkalltak a dologra. Nem érdekelt akkor. Majd érettségi előtt, felkészítő órákon magyarból és rajzból elindított megint.
A rajznál újból előjöttek a gondolataim, amit meg akartam mutatni. És ebben az évben (érettségi előtt) volt alkalmam megnyitni egy tárlatot, a sajátomat. A vendégkönyv tele volt elégedett bejegyzésekkel. Egy festőmester pedig egyik képemet a kortárs német festészethez hasonlította. Hát ilyenkor, aki hiszi, aki nem, én ekkor azt mondtam, hogy biztos csak jót akar, biztos fikáz ezzel, kerestem a rosszat benne, és még most is. Pedig nem volt negatív, ahogy elmondta. Érzelmi válságba kerültem ezek után, az érettségi, az egyedüllét, szinte minden közbejött nekem. Aztán a magyar elte előkészítőn és a magyar tanáromtól kaptam egy olyan tudást, amit soha nem felejtek el: megtanultam úgy szeretni az irodalmat, hogy az nekem is tessék. Nem szerettem mindig az irodalmat, maximum az ókori költők írásai, vagy az eposzokat, stb. Mindig vonzott a múlt.
Így első suta skicceim unalmas órákon születtek, majd kiterjedt a leki megnyugtatásra, és arra, hogy mindenki megtalálja bennem azt, ami tetszik neki, bár tudom, Oscar Wilde óta, hogy nem szerethetek mindenkit, és fordítva sem, de úgy érzem, hogy tudni kell legalább egy jó dolgot adni a másik embernek. Mert attól ő is tud majd másoknak jót adni. Az első verseim palimszeszt, intertextualitás és evokálás eszközeivel írtam, amely valahol tisztelgés volt, de mellette gúnyiratok is. Ez kezdett el vezetni az új szenzibilitás felé. Az én tudatos rombolása avégett, hogy megismerjem masgamat nem könnyű vállalkozás részemről, amely még mindig nem tökéletes, sőt! De emellé az egyetemen tanultakat is belevettem. A munkamódszereket alkalmazom mostanában írásaimon. A megélt szóképek, az analízis, a képes beszéd: a metafora. Az egyéni hang felé vezető utam egyik legnagyobb célja, hogy amit képeimen nem tudtam létrehozni, mert nem engedte az asszociáció, az a költészetben megjelenjen. Legyen a vers festmény, ugyanolyan vizuális produktum az által, ahogy az megvan írva.
Csatlakozott: Aug 23, 2006 Hozzászólások: 1 Tartózkodási hely: Toulouse
Elküldve: Hétfő Jún 30, 2008 7:05 pm Hozzászólás témája:
Sziasztok!
Nos, hogy ki miért ír? Legtöbben sztem azért, hogy könnyítsenek lelkükön, szívükön. Mint ahogyan azt láthatjuk is az írások hadán, szerelem, sajgó lélek, stb...
Én is így kezdem, és sokáig maradtam is ezen a vonalon. Aztán rájöttem, hogy szar, amit csinálok és jó volna valami újba kezdeni. Akkor nem írtam egy jó ideig, aztán kb. 8 hónap kihagyás után újra kezdtem, de megint nem lett semmi sem az igazi.
Akkoriban még verses fomával próbálkoztam, de mint a kritikák mutatták (és magam is láttam), nem az volt az én világom.
Felhagytam hát a verseléssel és más formát választottam. Eleinte még ott is a fájdalmaimból táplálkoztam, kiegészítve rengeteg "mesével", amik mégis úgy hangzottak, mintha valósak lennének. Mostanra eljutottam arra a szintre, hogy tényleg csak az élvezetért írok, a történeteim nem kapcsoldónak hozzám, egy mesélő lettem a gondolat-világ és az olvasó között.
Igazság szerint én nem is lennék képes évekig sebzett lélekből táplálkozni... valahogy kifogynék a témából és meg is unnám magam egy idő után!
Irígylem azokat, akik hosszú művekre képesek, nekem ehhez még rengeteget kell fejlődnöm. De a cél a szemem előtt, és talán már nem is olyan messze...
Elküldve: Kedd Júl 01, 2008 8:43 pm Hozzászólás témája:
A bejegyzést ide (is) szántam,bár:nem érthetetlen,nem érthető!
Ki nem akar újítani?
Akinek jó, ami van!
A problémám, ami igazán már nem is az, hogy tényleg koptatjuk a klaviatúrát...s azon okból,hogy más is lássa,mit alkottunk!
Játszunk és alkotunk!
Ha már alkotás! ? Ki mennyire érzi az ehhez szükséges, önmagát, a körülötte lévő dolgokat?
Alkotni, olyan az Én szememben, mint elfogadtatni valami olyat, ami, ha sok év múlva is eszébe jut az alanynak és tetszik, nem tetszik, emlékszik rá!
Én alkotok minden betűmmel, minden mozdulatommal, mert úgy érzem, tudok alkotni!
A kérdésre válaszolva: Én azért alkotok.,Mert úgy érzem Én alkotni, tudok!
Értelmetlen verseimben a múltat jellemzem, a jövőt alkotom!
Ha padon, berúgva… betakar valaki Engem, az nem művészet! Az emberi jó szándék!
Én elsősorban, magamról írtam, másodsorban, mindenkiről!
A kérdésed Kolomp, azért nem megfelelő, az igazi alkotók felé, mert aki alkot, az nem ide jár olvasni! Igazi kérdés? Miért itt alkotsz?
Alkoss, Hass, Gyarapíts!
Muszáj volt leírnom!
Üdv:Jánik
Elküldve: Szerd Júl 02, 2008 2:40 pm Hozzászólás témája: .
Janik!
Pro primo: az ALKOT kifejezés nem csak az irodalmi, de az egyéb művészetek értékteremtő folyamataira értendő. Ezen az oldalon verseken, novellákon kívül találhatók még festmények szobrok képei, iparművészeti tárgyak képei is, amiknek az alkotói szintúgy elmondhatják azt, hogy MIÉRT?
Pro secundo: Az igazi alkotók - gondolom a mai híres kortárs művészeket érted ez alatt - ha nem járnak ide, valószínűleg nem is válaszolnak majd a kérdésre. De mivel nem járnak ide, a kérdés nem is hozzájuk szól, hanem hozzád, hozzám, Hanedához, Sbpaulhoz, és mindenkinek aki késztetést érez arra, hogy valamit ALKOSSON. A legbutácskább művek mögött is olyan érzelmek, olyan lelki törések húzódhatnak, hogy el sem tudjuk képzelni.
Ez a kérdés amellett hogy lehetőséget ad mindenki számára megnyílni - hisz műveinkben is ezt teszük, még ha burkoltabban is -, kizárólag az AMF tagságához szól, könnyítve egymás megismerését, elfogadását.
Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy válaszol-e, és ha igen, akkor hogyan. ...és a válaszba belefér az is, hogy miért ITT...
No lám!
Akígyó ismét beleharapott a farkába.
Elkezdjük újból azt, amit korábban sem tudtunk megválaszolni.
" Mi a művészetek célja"
Feltehetően ennek eszköze az alkotás.
17656 olvasás és 163 hozzászólás után sehová sem jutottunk.
Feltételezem, hogy ezen fórumon is mindenki a saját véleményét tolmácsolta, ami megfelel a "Te miért" alternatívának.
Csatlakozott: Nov 27, 2005 Hozzászólások: 270 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: Szerd Júl 02, 2008 3:56 pm Hozzászólás témája:
Szia SoproniGLaszlo!
Nem jutottunk volna sehova 163 hozzászólás és 17668 olvasás után? Ellent kell hogy mondjak neked. Igenis jutottunk valamire, mégpedig: megismertük, hogyan látják mások a témát, s így mi is megszemlélhettük más szemszögből a kérdést. Ennek pedig - bárhogyan is nézem - értelme van.
Ez a fórum pedig nem olyan, mint az általad említett topic, hiszen itt azt mesélhetjük el, hogyan, mi okból ragadtunk tollat, s hogyan jutottunk idáig, ahol most tartunk. Ez egy érdekesség, hiszen: "Ahány ház, annyi szokás". - Miért baj ez? _________________ Fortes fortuna adiuvat.
Elküldve: Szerd Júl 02, 2008 7:32 pm Hozzászólás témája:
Kolomp!
Tetszik a hozzáállásod! Vannak olyan Emberek, akik tudnak kérdezni és képesek válaszolni! Te egy ilyen őszinte, remek, szókimondó Ember vagy!
Ezt komolyan gondolom, bármilyen szándék nélkül!
Vezető-típus vagy s ezen belül, egyéni stílusod is elháríthatatlanná teszi, hogy a szemedbe, és ne a hamisat mondják!
Nekem mindig tetszett az erős akarat és az őszinte hang, hangnem és ez talán azért van, mert hiányoltam magamból ezeket a (fontos) dolgokat!
Az őszinteség, ami nekem jutott és nem kellett formálni, hiszen az Ember képes formálni, deformálni...
Én őszinte Ember vagyok! Vannak hibáim, hiányosságaim, az évszakok nálam is változóak, kívül-belül!
Miért írom ezt?
Szükség van bármire? Megveszed! Ha van bármire pénzed!
Sikertelen, depressziós vagy, hiányérzeted van? Megveszed!
Nincs semmid?...Nincs semmid!...és nem is lesz,amíg ….
És itt a lényeg! Valóban kell valamit alkotni, hogy legyen valami!
De kinek?...ugye?
Minden folt, talál egy zsákot, ha akar!
Az A.M.F azért is tetszik,mert végre,Valaki megkérdezi a regisztrált tagtól,hogy …és akkor mi van Veled?Hogy vagy?Miért alkotsz?Van élet és visszajelzés. Teljesen mindegy,hogy negatív vagy pozitív…élet van!
Én folt vagyok és keresem a zsákom,
Diós-zsákot találtam, mekkora……
Mákom van!
Elküldve: Szerd Júl 02, 2008 7:50 pm Hozzászólás témája:
..majd el felejtettem!
Ma már csak a szolgáltató küld "levelet"
Akkor most, hogy alkossunk, ha mindenen átmegy a betűnk?
Zavar de mit tegyünk, belemegyünk.
Már benne is vagyunk, a slamasztikában,
Nullában, bár egyben a számmisztikában!
Elküldve: Szerd Júl 02, 2008 7:54 pm Hozzászólás témája: .
Janik!
Ööö.. azt hiszem megkérem Jeep-et, hogy nyisson egy "Mi a véleményed Kolompról?" topikot... de ha jobban belegondolok, nem járnék jól vele. Ellenben köszönöm a szavaidat! A dícsérőket is - hejj, ha a negyede igaz lenne! - de elsősorban azokat amik rólad szólnak.
Régóta és sokáig - még most is - összehúzott szemöldökkel néztem itt, az AMF-en a csillagozókat, akik két szó kíséretében teljes csillagképet rajzolnak a művek alá... De most, szavaid tükrében be kell látnom, hogy nagyon sok esetben valóban csak a visszajelzésről van szó... "Itt jártam, kedvellek", "Jól éreztem magam nálad" stb. Azt hiszem ezért is érdemes "alkotni". S vannak itt az oldalon olyanok is, akik az ilyen sablonosnak tűnő mondatokért imádkoznak nap, mint nap... aztán eltűnnek. Pedig ők is céllal hozzák ide a műveiket. El akarják azokat cserélni jó szóra... (S mennyire álszent vagyok, hisz én sem lendítem fel a cserekereskedelmet...)
Elküldve: Csüt Júl 03, 2008 4:04 pm Hozzászólás témája: Azért alkotok mert vagyok!
Én azért alkotok ,mert az ember mióta létezik mindig alkot valamit, én azért alkotok, hogy megértsem a világot, hogy megértsen a világ, én azért alkotok, hogy túléljem a fájdalomnak bús rémes hadát, én azért alkotok, hogy kikerülhetsem a bajnak a földbe csapodó villámát, és azért alkotok, hogy éljek. Mert alkotás nélkül nem élet az élet, gyötör a kín, a szenvedés mélyen, és gyötörne még , ha nem lenne írás, magával vinne a reménytelen sírás. Ezért alkotok és alkotnak még sokan mások, mert amit nem mond ki száj azt ki mondja az ész, és írni mindig könnyebb, mint mondani és kész.. Előre a jővő író nemzedékeiért!
A csend hallgat, nem bomlanak a falak s távolságok üzennek hadat...
Csatlakozott: Nov 27, 2005 Hozzászólások: 270 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: Pént Júl 04, 2008 10:44 am Hozzászólás témája:
Sziasztok!
Az egész azzal kezdődött, hogy 12 évesen elolvashattam az egyik unokatestvérem verseit, s nagyon megtetszettek. Úgy gondoltam, ezt nekem is ki kell próbálnom. Kezdeti "verseim" - ebből a távlatból visszanézve - borzalmasak. 16-17 évesen már kezdtek változni nálam a tartalmi formák, amire azt hittem, tökéletesek. S hogy nincs benne rím meg szótagszám nem stimmel? Hát kit érdekelt ez akkor? Nekem tetszett, a baráti körnek tetszett, más meg nem számított.
Aztán... Rátaláltam az AMF-re. Rögtön éltem is az alkalommal, és beküldtem néhány művet. Általában - azt hiszem - azt kaptam, hogy jók. Meg is voltam elégedve, dagadt a mellem a büszkeségtől.
Majd az egyik nap jött az a pasi (nevezzük nevén: aki most a vőlegényem), és azt merte írni, hogy valami borzalmasak az írásaim! Azt hittem, felrobbanok a dühtől, hiszen ki ez, hogy megmondja nekem, mi a rossz meg a jó? Attól, hogy főszerkesztő, még nem biztos, hogy ő tőlem okosabb, hiszen az én csodás írásaimnak nincs párja e világon...
Végül nyugodt hangnemben elmagyarázta, hogy mi is a probléma az általam versnek titulált izékkel. Azt hiszem, ezek után változtak az írásaim, több figyelmet kaptak tőlem. S ami talán ennél is fontosabb, leszálltam a földre, és már nem képzelem azt, hogy tőlem jobban aztán senki sem ír. Sok nagyon jó művel találkozom itt, s megtanultam elfogadni a kritikákat. Folyamatosan tanulok valami újat tőletek, és ez jó. S ki hinné, hogy ehhez semmi egyéb nem szükséges, csak az, hogy az ember nyílt legyen a vélemények befogadására.
Az kimaradt, hogy miért írok... Azért, mert szükségem van arra, hogy kifejezzem az éppen aktuális lelkiállapotom. Levezethetem a dühöt, vagy éppen elmondhatom, mennyire boldog vagyok, leírhatom a gondolataimat. Nem írok napi szinten, csak akkor, ha késztetést érzek rá, amikor azt súgja belül valami, hogy "írnod kell"!
Nagyjából ennyi a történet! Köszönöm, hogy elmondhattam. _________________ Fortes fortuna adiuvat.
Elküldve: Pént Júl 04, 2008 11:05 am Hozzászólás témája:
Én azért mesélek történeteket (mert igazából ezt teszem leggyakrabban, még ha itt már azok a darabok nicnsenek is fenn), mert amióta az eszemet tudom ezt teszem, csak a kezdetekben nem írtam le. Aki nem szereti olvasni a műveimet, az okolja az iskolát!
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
Gy.I.K.
Keresés
Taglista
Csoportok
Regisztráció
Profil
Üzeneteid olvasásához jelentkezz be
Belépés
Ellenben köszönöm a szavaidat! A dícsérőket is - hejj, ha a negyede igaz lenne! - de elsősorban azokat amik rólad szólnak.
Attól, hogy főszerkesztő, még nem biztos, hogy ő tőlem okosabb, hiszen az én csodás írásaimnak nincs párja e világon... 
Az kimaradt, hogy miért írok... Azért, mert szükségem van arra, hogy kifejezzem az éppen aktuális lelkiállapotom. Levezethetem a dühöt, vagy éppen elmondhatom, mennyire boldog vagyok, leírhatom a gondolataimat. Nem írok napi szinten, csak akkor, ha késztetést érzek rá, amikor azt súgja belül valami, hogy "írnod kell"!
