Lovasíjászok szerint a lóhoz való viszonyulásunkból a külvilággal való kapcsolatunkra lehet következtetni. Gyerekkorom lovasiskolás időszakában az egyik lovat kül...
Csatlakozott: Nov 27, 2005 Hozzászólások: 270 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: Szerd Aug 26, 2009 12:53 pm Hozzászólás témája: Szeretet... számodra mit jelent?
Sziasztok!
jasef kérésére ezennel megnyitjuk a "Szeretet... számodra mit jelent?" című fórumot, melyben arra lennénk kíváncsiak, számotokra mit jelent az a szó, hogy "szeretet"?
Olyan egyszerű, megfoghatatlan, gyakoroljuk nap mint nap, s mégis mindenki számára más jelentést hordoz. Milyennek látjuk a szeretetet? Milyen maga az érzés, ha szeretünk valakit/valamit? S egyáltalán biztosan tudunk igazán szeretni? Megtanultuk valaha is? Vagy már régen nem gyakoroljuk?
Ha megérintett a téma, s el szeretnéd mondani az ezzel kapcsolatos véleményedet, esetleg tanulságos történeted is van, akkor jó helyen jársz!
Mindenkit szeretettel várunk.
(Ha valaki esetleg idézetet hozna, akkor kérnénk feltüntetni a szerző nevét, és mellé pár mondatban megindokolni, miért az áll hozzá a legközelebb.)
De most már átadom a szót nektek, legelőször is itt van jasef bejegyzése:
jasef írta:
"A szeretet elsősorban nem egy meghatározott személyhez fűződő viszony; a szeretet magatartás, a jellem beállítottsága, amely meghatározza az illető személy viszonyulását, nem a szeretet egy bizonyos "tárgyához", hanem a világ egészéhez. "
- Erich Fromm
Arra gondoltam, hogy itt a fórumban megbeszélhetnénk egymás között, hogy ki mit vár el a szeretettől? Vagy kinek mit jelent a szeretet?
Mivel mi már a modern-korban élünk és a mostani korra a rohanás jellemző, az embereknek nincs idejük egymásra. Az egész napjuk a munkájukkal telik el, reggeltől estig dolgoznak, este amikor hazaérnek vagy rögtön bedőlnek az ágyba, vagy leülnek a televízió elé, mit sem törődve a gyerekeikkel, vagy a többi családtaggal. Ha valamit akarnak egymástól, két szóval elintézik, és aztán mindenki megy a saját maga útjára.
Ezek után meg beszéljünk a szeretetről? Jó, elhiszem, hogy vannak olyan családok, akik nem így vannak vele. Akik vállalva mindent, fenntartják egymás közötti kapcsolatukat a szeretteikkel, barátaikkal, ismerőseikkel. Ezt nem lehet tagadni!
Most azt kérdem, Te mit vársz el tőle, mármint a szeretettől? Mit vársz el a másik embertől, amiért szeret? Rabszolgának gondolod a szeretetet?
Legyen hozzád hű, segítőkész, mindig melletted álljon? Vagy netán annyit, hogy mindig kapj tőle valamit, hozza le neked a csillagokat? Vagy önzetlen vagy, és nem várod el senkitől, hogy amiért te olyan jó és barátságos vagy, hozzá adjon azért ő is valamit, vagy mutassa ki valahogy, hogy szeret?
Az ajándékozás, ha valakinek születésnapja van, akkor mért veszel neki ajándékot? Mert meg akarod lepni, megmutatni, hogy mennyire fontos számodra ő? Vagy csak azért adsz neki ajándékot, hogy meg ne bántsd, vagy, mert ő akarja, hogy vegyél neki valamit és nem a szívedből adod neki?
Legutoljára pedig számodra mit jelent szeretni? Mit takar a "szeretet" fogalom számodra?
Számomra a szeretet nem csak egy érzés vagy fogalom, számomra a szeretet egy kincs, amit meg kell keresni, és ha megtaláltad, akkor már nem állíthat meg senki sem. Aki pedig keres, az talál is.
Nekem is hosszú időbe telt, míg megtaláltam az igazi szeretetet. Nagyon sokat szenvedtem érte, mert nem könnyű út vár arra, aki meg akarja találni. Szembe kell néznie élettel és halállal is. Nekem mind a kettőből volt már eddig részem, de örülök, hogy itt vagyok és segíthetek másokon, úgy hogy nem kérek érte semmit. Nem kényszeríthetem a másikra azt, hogy amiért én szeretem őt, azért neki is kell adnia valamit, vagy legalább mutassa ki érzelmekkel, mert ő nem én vagyok. Nem ítélek el senkit, amiért nem szeret engem, nem gyűlölök senkit azért. Az ember szeretni született és nem gyűlölni.
A családom összes tagjával jóban vagyok, amennyire csak lehet, és nem azért veszek nekik ajándékokat, mert a testvéreim, szüleim, barátaim, hanem azért mert egytől egyig szeretem őket, és akármi is legyen, mellettük állok mindig. És azokhoz is ugyanolyan jó vagyok, akik nem szeretnek.
Ezek után szeretném, ha Ti is leírnátok, hogy mit gondoltok a szeretetről és a hozzá kapcsolódó dolgokról, amiket felvetettem.
Csatlakozott: Mar 06, 2009 Hozzászólások: 16 Tartózkodási hely: Szlovákia
Elküldve: Szerd Aug 26, 2009 8:55 pm Hozzászólás témája: Sziasztok!
Látom mindenki fél belekezdeni ebbe a témába,mert nagyon nehéz de érdekes téma.Pedig egyszerűen csak a véleményetek itt a fontosak és egy kis, de egészséges vita a szeretet kincsünkről.
Elküldve: Szerd Aug 26, 2009 11:21 pm Hozzászólás témája:
Szeretem a ceruzát, de a radírt is és a ceruzát.
Szeretem a Nőket is és a ceruzát.
Nem hiszitek el?
Szeretem magamon a téli ruhát, nyáron
A forró nyári képeken látom
Gyűlölöm
Szeretem
Ez volt! Most le velem?!?
Ha elém teszik nem Imádom!
Csak szeretem!
Ha nem teszik elém!
Tuti és most publikálom,
Ez a kép szerelmes Belém!
Csatlakozott: Mar 06, 2009 Hozzászólások: 16 Tartózkodási hely: Szlovákia
Elküldve: Csüt Aug 27, 2009 7:00 am Hozzászólás témája: Áldás!
Kedves Matteo!
Ebben igaza lehet, annak aki ezt mondta. Nagyon jó gondolat. Te is így érzed,ahogy valakitől hallottad? Tudnia kell az embernek átérezni a másik ember fájdalmait is,nemcsak a magáét.
Kedves Janik!
Te is nagyon szépen megfogalmaztad,mit jelent számodra a szeretet,nagyon tetszett ez a frappáns kis versike.
Kedves SoproniGLaszlo!
Mindenkinek erőt az, ha van mellette valaki,aki szívvel-lélekkel szereti őt és nem kérsz tőle semmit és ez fordítva is érvényes, az a fő,hogy szeresd és hogy mellette legyél jóban és rosszban egyaránt.S ne becsüld le magad se.Azért mondom, mert én meg egyszer olyat hallottam,hogy aki nem tudja szeretni önmagát az mást se tud szeretni.Én szerintem ebben is lehet valami igazság.
Csatlakozott: Aug 24, 2009 Hozzászólások: 2 Tartózkodási hely: Salerno-Budapest
Elküldve: Csüt Aug 27, 2009 8:17 am Hozzászólás témája:
Jasef!
Kérdésedre a válaszom igen,mert nem lehet hogy ne érezd akit szeretsz .
Bár osztozom Salvatore Quasimodo gondolatain is melyben a szeretet melett is van igazság . miszerint:
"Mindenki árván álldogál a földnek
napsugárral átszurt szivén-és máris leszáll az este."
Elküldve: Csüt Aug 27, 2009 8:24 am Hozzászólás témája: Szeretet
Mit jelent számomra a szeretet?
Becsült jóságot önzetlenséget
Lágy szót kedvességet gyengédséget
Ölelős mosolyt foszlott türelmet
Bajban nyújtott erős menedéket
Kezek között épült meghitt csendet.
S mit szeretek még az életben?
Az életbe felcseperedőket
(A gyengéden viszontszeretőket)
A természetet dombot völgyeket
Mezők virágát ölyveknek szárnyát
Tücsökhegedű daloló húrját
Kék pillangó röpke látványát
Fényeknek angyali káprázatát
Végtelen vágyak csillagos álmát.
---------
Nekem ez a szeretet... szeretni tudni... adni és elfogadni.
----------
Edafelicia
Legutóbb Edafelicia szerkesztette (Pént Aug 28, 2009 9:23 am), összesen 1 alkalommal
Elküldve: Csüt Aug 27, 2009 7:48 pm Hozzászólás témája:
Azt hiszem nem vagyok igénytelen, ha azt mondom, hogy
szeretni minden!
Minden amiért élni érdemes. Számomra a szeretet ad értelmet az életnek. A szeretet, a szerelem.
És azt az apró trükköt mindenki ismeri, hogy úgy még szebb, ha adod.
Csatlakozott: Nov 27, 2005 Hozzászólások: 270 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: Szomb Aug 29, 2009 8:54 am Hozzászólás témája:
Sziasztok!
Szerintem a szeretet nem minden... Van olyan élethelyzet, amikor csak azzal, hogy szeretünk valakit, nem sokat tehetünk. Gondolok itt pl. arra, ha valakinek a férje/felesége alkoholista, akkor én hiába szeretem és ebből kifolyólag próbálok jót tenni, ő nem annak fogja érezni, és ha "menthetetlen", sosem fog rájönni, hogy mi szeretjük... egy ideig. Aztán feladjuk ezt is, mert nem látjuk értelmét. Marad a közöny. És akkor ez még csak egy egyszerű példa volt...
Én személy szerint nem tudnám azt kijelenteni, hogy mindenkit szeretek - képtelenség. Különbséget érzek aközött, hogy valakihez van egy kérdésem és azt szépen felteszem, vagy válaszolok valamire, és aközött, hogy valóban szeretek valakit/valamit. Úgy gondolom, mivel a szeretet maga a legtöbb, amit adni lehet érzések terén, ezért nem mondhatom mindenre, hogy ezt is szeretem, meg azt is, különben elvész a varázsa, az értéke, ha úton-útfélen ezzel a szóval "dobálózom". Éppen ezért, ha eljutok arra a szintre, hogy valakit megszeretek, akkor annak értéke lesz, s ő azt (úgymond) kiérdemelte (kivéve persze a szűk családi körömet, hiszen őket mindenféle magyarázat nélkül, születésem/születésük pillanatától kezdve szeretem). Ugyanez visszafelé is, ha valakit nem érdekel, hogy én szeretem, akkor egy idő után számomra is közömbös lesz az illető.
Nálam ezt jelenti maga a szeretet. Az ajándékozás meg lehet egy plusz mellé, ha azt valóban úgy érezzük, s nem csak azért tesszük, mert illik...
Viszont én is valahogy úgy vagyok ezzel, mint Eda, ha valakit szeretünk, azt önzetlenül tesszük, s érte mindent odaadnánk.
S hogy mit várok el a szeretettől, vagyis attól az embertől aki szeret? Hiszem, hogy ő is olyan ember lesz, aki nem dobálgatja a szeretetét mindenkinek, csak az arra érdemeseknek. Ez nekem elég lenne. Mert ettől többet - mint mondtam - nem lehet adni/kapni. S ebben így minden benne van. _________________ Fortes fortuna adiuvat.
Csatlakozott: Dec 10, 2008 Hozzászólások: 25 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: Szomb Aug 29, 2009 5:44 pm Hozzászólás témája:
Hm. Azóta szemezek a témával, mióta megszületett a topic. De nem egyszerű megfogalmazni azt a sok mindent, ami ezzel kapcsolatban az eszembe jut. Úgy ömlesztve, ráadásul…
Nem is próbálok rendet tenni a fejemben, írom, ahogy jön. Így jártatok
Azt hiszem, ha a „szeretet” és a „mit vársz/várok el tőle” egy mondatban szerepelnek, akkor ott már eleve baj van. Huszonegyedik századi baj. Mert mostanra mintha elfelejtettük volna az igazi szeretetet (ha bármikor is a miénk volt a tudása…). Hiába vágyunk rá, hogy AZT kapjuk, az IGAZIT - és adni szintúgy olyat szeretnénk-, valahogy nem sikerül. Többnyire. (És bocsánat a többes szám első személyért, akinek nem inge, kérem szépen ne vegye magára…)
Amit ma a többség szeretet alatt ért, abban véleményem szerint és tapasztalatom alapján a szeretésen kívül benne van a birtoklási vágy, az elvesztéstől való félelem, az önzés, a számítás, a jutalmazás-büntetés, az érzelmi zsarolás és még egy csomó minden, de több most nem jut eszembe.
Én azt gondolom, hogy a szeretet nem tűr önzést és nem kér viszonzást. Alkalmazkodik a másik igényeihez. Esendőségében is meglátja a másik emberben a jót, mert mindenkiben ott van. A szeretet nem azt nézi, hogy NEKEM hogyan esik jól szeretni, hanem az a fontos, hogy a másiknak mi a jó. JÓL szeretni nagyon nehéz… Nem tukmálva, nem megoldva a másik életét, helyette élve, kéretlen segítséggel, sokszor az agresszivitásig, pusztán őszintének hitt jóakaratból…
Utálom az össznépileg programozott ajándékozást. Amikor valamelyik sátoros ünnep apropóján kötelező valami fasza ajándékkal meglepni a másikat…. A 20.pár zoknival, a 4.kávéskészlettel, lilacsíkos elefántot ábrázoló pólóval… Csupa hasznos holmival.
Tehetségtelen ajándékozó vagyok. A legjobb ötletek hirtelen találnak meg. Szembe jönnek Szó szerint. Meglátok valamit és eszembe jut róla valaki. Így. Aztán agyon izgulom magam, hogy mit szól majd hozzá. És ha örül, nála csak én örülök jobban.
Ez is önzés… Előre megfontolt szándékkal adok, hogy kapjak. És ő úgy ad, hogy nem is tudja: többet adott, mint amennyit kapott…
Hogy is van ez? Akkor most tényleg szeretem…?
A szeretet az én felfogásomban kétpólusú. Adni is tudni – tanulni kell és kapni is. Hány olyan ember létezik, aki képtelen elhinni, hogy ő méltó a szeretetre!! Nem tudja befogadni, bárhogyan is vágyik rá…
Tavaly év végén olvastam Mülller Péter Szeretetkönyvét. A második fele nem annyira tetszett, de az első részében nagyon sok olyan gondolatot találtam, amit jó ideig rágicsáltam tövább… Ajánlom figyelmetekbe.
Elsőre ennyit. Gyanítom, jövök még. Én szóltam
Üdv, TiTi
Elküldve: Szomb Aug 29, 2009 9:55 pm Hozzászólás témája:
Wenus!
Nem tudok egyet érteni veled a példáddal. Azzal, hogy egyszerűen szeretjük nema dunk neki semmit? És közönnyé válik? A szeretet már hogy válna közönnyé? Persze van hogy hiába próbálsz, nem tudsz segíteni, de ha egyáltalán nem szereted, akkor mi bírna rá valami kifordult kötelességérzet formájában hogy te mindenáron segíteni akarj? El is gáncsolod a saját példád, mert azt mondod, hogy a szeretet odaadó. Nem az számít, hogy valaki észreveszi-e hogy szereted, hanem hogy szereted. És persze nagyon kell próbálni, akarni, hogy jól szeresd.
Elküldve: Szomb Aug 29, 2009 10:16 pm Hozzászólás témája: szeretet
Titi megelőzött elmondta majdnem mindazt, ami bennem is megfogalmazódott a kérdés kapcsán.
A szeretet számomra nem csupán érzés. Sokkal inkább életforma.
Mindent legyőző erő. Igaz szeretet csak ott van, ahol nincsenek feltételek.
Mint annyi mindent az életben, a szeretetet, a szeretni tudást is tanulni kell.
Sajnos sok szülő a gyerekeit sem képes hiánytalanul megtanítani szeretni. Mennyiszer lehet hallani: rossz voltál, nem szeretlek! Adsz egy puszit? Nagyon szeretlek. A gyerek már csöppnyi, nyíladozó értelme elején azt tanulja meg, hogy valamit, valamiért.
A szeretet befogadás. Elfogadni a másikat, segíteni, figyelni rá, úgy élni, úgy tenni mindent ami neki jó. Körülményektől függetlenül. Ami számára a lehetséges legjobb. Nem helyette tenni bármit is, hanem érte.
Az őszinte, önzetlen szeretet - ha képesek vagyunk minden elvárás nélkül gyakorolni is -, megváltoztat bennünket, a környezetünkben élőket, és egy végtelen láncolatot képes elindítani, ami mindig több lesz, több és több.
Anélkül is "visszatalál" hozzánk, hogy erre várnánk, számítanánk.
Adni és kapni is tanulni kell. Adni úgy, hogy semmit nem várok érte "cserébe". Kapni úgy, hogy nem az az első gondolata az embernek, hogy szent egek, mit adjak, mit vár ezért cserébe.
A szeretet örömet ad, békét, derűt, megnyugvást. Nekem ezt jelenti a szeretet... Örökös mottóm és életszabályom: Szeretni annyi, mint örülni a másik örömének, akkor is ha nem bennünk találja meg.
E nélkül az élet csak egy rutinból taposott malommá válik. Kiüresedik a lélek.
Vox
“Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.” (Tatiosz)
Elküldve: Vas Aug 30, 2009 9:11 am Hozzászólás témája:
József Attila:
Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot
……………………………………………
……………………………………………
Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.
Ugy segitett, hogy nem segithetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.
Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon.
Aki figyelmesen olvassa, az érzékelheti,
hogy ellentétben a közfelfogással a Szeretet csak kis részben
áll emocionális összetevőkből. E fogalom erejét, nagyságát,
bármily meglepő is, a kiszámítható, Alaprendre, illetve annak visszaállítására törekvő matematika alkotja. Mint tudjuk: véletlen nincs.
Amit annak vélünk, az a Rendben időnként megjelenő káosz, amely azonnali kiigazításra, helyre(!)hozatalra szorul. Ezt a korrekciót a Szeretet
végzi el. Hathatósan, s olykor bizony, fájdalmas eszközökkel.
Pontosan, mint anya veri el rossz gyermekét...S létezhet-e olyan ember, aki kétségbe vonja az Anya szeretetét?
Na ugye..
Később ezt a Gyermek is megérti, ha most még haraggal, félelemmel is tekint szülőjére...
...de már sokat fecsegtem, hagyok másokat is...)
(Mellesleg ez a téma kibeszélhetetlen. Lehet, hogy visszajövök még(?)
Üdv: Tamás
Csatlakozott: Nov 27, 2005 Hozzászólások: 270 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: Vas Aug 30, 2009 9:11 am Hozzászólás témája:
Kedves Olya!
Igen, még mindig így látom...
Olya írta:
El is gáncsolod a saját példád, mert azt mondod, hogy a szeretet odaadó.
Wenus írta:
hogy mi szeretjük... egy ideig. Aztán feladjuk ezt is, mert nem látjuk értelmét. Marad a közöny.
A lényeg itt azon, van, hogy "egy ideig". Én a saját családomon kívül senkit nem tudnék a végtelenségig szeretni. Ha ez számára nem fontos, igenis átalakul közönnyé. Az odaadó szeretetnek is megvannak a maga határai. Lehet hogy nagyon szörnyen hangzik, de én akkor is így látom.
S azt sem értem, miért számítana valamit a szeretet, ha a másik nem tud róla... Igenis fontos, hogy tudja. Különben mitől érezné jobban magát, ha nem tudja, hogy mi szeretjük? Tehát így értelme nem sok lenne...
Következő idézet tőled:
Olya írta:
Persze van hogy hiába próbálsz, nem tudsz segíteni, de ha egyáltalán nem szereted, akkor mi bírna rá valami kifordult kötelességérzet formájában hogy te mindenáron segíteni akarj?
Kifordult kötelességérzet? Ez mi akar lenni?
Ismét egy pléda: Ha az utcán látok valakit, akihez mentőt kell hívni, megteszem. De ettől még soha nem fogom azt mondani neki, hogy én szeretem őt, és nyílván ő sem fogja ezt gondolni. Maga a segíteni akarás nem azt jelenti, hogy körbeölelgetem a világot.
Szép napot! _________________ Fortes fortuna adiuvat.
Csatlakozott: Jan 05, 2007 Hozzászólások: 45 Tartózkodási hely: Szöged :-)
Elküldve: Vas Aug 30, 2009 12:59 pm Hozzászólás témája:
Sziasztok!
Szeretni sok mindent lehet... azt hiszem hogy nekem a szeretet egyenlő szerelemmel, mert ezt szeretem a legjobban, ahogy van, a fizikai és lelki vonatkozású részeit.
nem volt szándékom túl bőbeszédű és egyszerű lenni, de ezt máshogyan nem lehet
Csatlakozott: Oct 15, 2006 Hozzászólások: 147 Tartózkodási hely: Szeged
Elküldve: Kedd Szept 01, 2009 5:18 am Hozzászólás témája: Sze-re-tet
Az elmúlt években elvesztettem minden hozzám közelállót, apcikámat, anyumat, öcskösömet. Csak a párom maradt, meg én.
S lehet, hogy furán hangzik, a szeretethiány fájdalmas űrje tölt időnként meg. Míg itt voltak, fogták a kezem, kísérték botlásaim, vagy egszerűen csak velem voltak, föl sem tűnt: mit veszthetek.
Talán ez a szeretet... Apcikám mondta mindig, mindegy milyen vagyok, mindegy mit teszek, a vére vagyok, s imád engem, mindig. Ez lehet az igazi szeretet. S persze, tartotta is magát hozzá. Emiatt számomra a szeretet mellé társul a veszteség és a hiány is, eléggé ambivalensen.
Csatlakozott: Nov 27, 2005 Hozzászólások: 270 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: Vas Szept 06, 2009 4:26 pm Hozzászólás témája:
Deborah írta:
Sziasztok!
Szeretni sok mindent lehet... azt hiszem hogy nekem a szeretet egyenlő szerelemmel, mert ezt szeretem a legjobban, ahogy van, a fizikai és lelki vonatkozású részeit.
nem volt szándékom túl bőbeszédű és egyszerű lenni, de ezt máshogyan nem lehet
Szia Deborah!
A szerelem valóban a világ legszebb érzése. Szerintem a szerelem egy olyan felfokozott állapot, amikor az ember nincs igazán tisztában azzal, mi folyik körülötte. Nem hiába mondják, hogy a szerelem vak. Gyönyörű érzés - pláne ha viszonozzák -, viszont ez sajnos nem tart örökké. S akkor jön az, hogy felfedezed a másik kevésbé szimpatikus tulajdonságát is, amit vagy el tudsz fogadni, vagy nem. Innen léphet át az érzés szeretetbe, ami biztosabb alapokon nyugszik, hiszen úgy szereted a másikat, hogy ismered. Remélem, nem baj, hogy elmondtam. _________________ Fortes fortuna adiuvat.
A te bejegyzésedig nem is gondoltam arra, hogy nem csak a szeretetről mint érzésről lehetne beszélni, hanem annak hiányáról is.
...Nehéz erre bármit is reagálni. Sajnálom, hogy már nem lehetnek veled... Talán elcsépelt mondat, de benned örökké élni fognak.
S azt a szeretetet, amit te kaptál tőlük, majd egyszer (vagy már?) továbbadhatod a saját gyerekeidnek. Az űr pedig... talán egyre kisebb lesz.
Minden jót neked!
Wenus
hamupopocska írta:
Az elmúlt években elvesztettem minden hozzám közelállót, apcikámat, anyumat, öcskösömet. Csak a párom maradt, meg én.
S lehet, hogy furán hangzik, a szeretethiány fájdalmas űrje tölt időnként meg. Míg itt voltak, fogták a kezem, kísérték botlásaim, vagy egszerűen csak velem voltak, föl sem tűnt: mit veszthetek.
Talán ez a szeretet... Apcikám mondta mindig, mindegy milyen vagyok, mindegy mit teszek, a vére vagyok, s imád engem, mindig. Ez lehet az igazi szeretet. S persze, tartotta is magát hozzá. Emiatt számomra a szeretet mellé társul a veszteség és a hiány is, eléggé ambivalensen.
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
Gy.I.K.
Keresés
Taglista
Csoportok
Regisztráció
Profil
Üzeneteid olvasásához jelentkezz be
Belépés
