Ezer sebből vérző nemzetem!
Siratnom kéne tán,
De ezt nem tehetem,
Siratni a halottat szokás.

Nem, te nem vagy holt,
Csonkolt tested bár megtiport,
S maradék véred szívják egyre,
De nem, nem vagy eltemetve!

Míg magyar lelkû fiak születnek,
Magyar anyák nevelnek gyermeket,
Nemzeti öntudatra tanítanak igaz apák,
Addig ne temessük Árpádnak honát!

Míg magyar ifjak élnek e hazában,
Kik tenni is mernek valóban,
Él még a remény, felébred a tetszhalott,
Megmozdul az ezerszer megtiprott!

Haldokló vagy bár Árpád népe,
De én reménnyel nézek az égre!
Szemetekről levesszük a hályogot,
Lássátok meg végre a valóságot!

Nemzetem sebei majd beforrnak,
A sírás örömre fordul,
S nyoma sem lesz a csonkaságnak,
Hazánk felett őrködik a Szent Turul!

Budapest, 2009.01.26.