A kezem mozdulatlan,
a lábaim megálltak.
A percek is kővel dobálnak.
Körülöttem szikla,
hideg és kemény falak.

Bontogatjuk egymást édes bűvöletben,
Parázs-érzet vibrálja be a légteret,
Ujjbegyeid baldachinjára terülve
Életelixírt belőled nyerhetek.

Könnyes volt az éjszaka…
de a hajnali pírra kelve megláttalak,
s eloszlott minden fájdalmam.
Némán álltál,
mégis hallottam gondolataid halk suttogását.
Mosolygott a szemed…

Egy villám cikázott át testemen.
Elégtem, porrá törtem teljesen.
Elvesztem, eltűntem, meghaltam,
felolvadtam ölelő karodban.

Nyári alkonyon Naplemente
narancsszínű vörös korong,
szívünkbe lopta estelente
szerelmünk érzéseit.

Medrükből
kilépett folyók térnek vissza,
mint esténként
házához, ki koldulásban fárad.

Megduzzadt vízfoltok
masíroznak az égen.
Felfelé imbolyog
összeölelt énem,
mindjárt elérlek
és vágyakozva kérem:

Nem kell tovább várnod rám,
Kívánnod ajkam hűvös csókját.
Alattomosan vadászterületedre csalni,
S az éj leple alatt átváltoztatni.

Cigi. 16 évesen ajkam megcsókolta azt a füstszűrőt, amire előzőleg az Ő ajka tapadt. Elméleti csók… még csak nem is köhögtem az első letüdőzés után. Azt képzeltem, hogy a csókját szívom magamba, mint egy belső ölelést. Szerettem dohányozni, mert szerettem, ahogy Ő is dohányzik. Voltak cigi mentes időszakaim, most sem azért gyújtok rá, mert meghalnék nélküle, egyszerűen imádom. Ahogy a somlói galuskáért is odavagyok, ahogy a heroinért is odavoltam, az orgazmusért, a cross-motorokért, a gt turbókért, a sikeres műtétekért és Érte, a szerelemért.

Szeretlek, mint senki mást
akarlak, mint gyermek a játékát.
Gyere és mutasd meg mit tegyek,
hogy szívemben mély érzelmek legyenek?!

Nyári éjszakában lágy szellő ringatja
millió lampion fényeit a vízen.
Egyedül kószálok ismeretlen úton, csak
csillagok kísérnek a holdfény tengerében,
Te jutsz most eszembe, érted sóhajt lelkem,
/érted sajog szívem./

Leszállt már a sötét éj,
Merre jár a szenvedély?
Sötét szívem üres, kiált!
Nem hallja a remény szavát…

Miért van az, hogy mi emberek olyan naivan kitartunk az általunk oly nagyra becsült dolgok mellett? Értem ezalatt egy szinte számunkra még ismeretlen ember meglehetősen túlzásba vitt pozitívumokkal való felruházását. Vagy reménytelennek vélt helyzetekben is a kompromisszumra való törekvést. Makacsul szembefordulni a világ sötét oldalával, nem törődve annak voltaképpeni realitásával. Bízni a másikban, amikor teljesen egyértelmű jeleket közvetít felénk bizalmunk megalapozatlanságáról.

Az évek
károgva repülnek fölöttünk.
Nincs út előttünk,
se cél,
csak mi.

Ki látta az ezüst zuhatagba
ragyogni a hétszínű szivárványt
s kinek szemét már kápráztatta
a szűzhóval fedett havas csúcs

üresen ásít az ágy
fekete-fehér lett a világ
miért vitted el a színeket
vérvörös szívedet

Lepkék az esőben,
S ragyogás
A sötét ég felhői alatt.

Szikrázó napfény arany sugarában
egy tengerparti kövön vártam reád,
mikor felém jöttél, a fényben átlátszott
gyönyörű testeden – lenge fehér ruhád.

Huncut mosoly varázsol arcodon
Vidámságot szíved hű rabjára,
Szerelme tombol, áttör a falakon,
Ölel és simogat, Te vagy minden vágya.

Csupáncsak félreértés volt
mégis ordítottad nevem
mindegy ki volt élő vagy holt,
tudnod kellett, hogy élek-e.

Nem tudom mit hoz majd a holnap,
de ha velem vagy minden percem boldogabb.
Szeretem, ha átölelsz s megcsókolsz
s ha hűvös éjszakákon hozzám simulsz.

Gyülekeznek a vihar fellegek,
Elvesztettem én a szerelmemet.
Nem ölel már két ölelő karja,
Az én árva szívem akárhogy akarja.

Megjegyzés: 2008

Szobám falai eltűnnek
mikor velem vagy;
s egy fény létezik csak,
az egyesült tér-anyagban.

Értem én a nyarat,
hevében
a tetőkön cicázó darazsak nász-üzenetét,
csak ne látnék estet,
ne érezném üresnek az éjt.

Nehéz, nagyon nehéz,
Kérlek rám így ne nézz.
Elfelejteni a múltat?
Közben keresni az újat?

Szemed becéző nézése,
kezed lágy ölelő érintése
tűzet szítottál szívem mélyébe.

Bezárom ajtódat, kis szobám,
valóság, vagy álom volt csupán
mikor még telve voltál élettel,
kedves szóval, puha szerelemmel?

Megjegyzés: Miskolc 2010-08-29

Bevallom, hogy szeretlek.
Hideg éjszakán csak tőled reszketek.
Bevallom, hogy féltelek.
Éjszaka fényei téged vezessenek.

Nekem is csak egy szívem van,
de ez a szív minden percben érted dobban.

Szeretnék a kedvenced lenni,
kezedben heverészni.

Nem akartam visszaemlékezni. Csak álltam ott, az ablak huzatos szellőjében, s néztem az eget. Sötétszürke volt, hóhányásra készülődött. Tisztában voltam vele, hogy amit álmomban láttam, az igaz. Van élet a halál után. De mit számított. Úgy éreztem magam, mint egy tengerparton vágtázó vadló, akit aztán egy sötét istállóba zárnak. A halál szép. A halál gyönyörű. A halál érthető, egyszerű, nem vet fel kérdéseket, s nem ösztönöz elégedetlen kutatásra. A halál nyugalom. A halál szeretet, fény, míg az élet annyira sötét.